Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1900
IX templom és iskola adassék ahoz való jövedelmekkel együtt; a hol pedig nagyobb számmal lesznek, a templom mindenütt nekik en- , gedtessék; Kolozsvárt és Fejérvárt egy egy kollégium minden jőve. delmével; a püspök és jezsuiták az országba bejöhessenek; minden ekklézsiai javak négy egyenlő részre osztassanak stb. A protestáns rendek meggyőződvén, hogy a katholikusok követelésének soha vége nem lesz, május 28-án adott válaszukban kijelentették, hogy a mikben Szebenben megegyeztek, a mellett megállanak s minthogy Kolozsvárra csak az iskola kérdése maradt, most az iskolát is átadják, de semmi más követelésnek nem engednek. Erre a katholikus rendek május 29-én a szebeni egyezményt érvénytelennek, a további egyezkedéseket fölöslegesnek nyilvánítván, kijelentik, hogy ragaszkodnak utóbbi követeléseikhez s bíznak a kegyes és felséges császár kegyelmességében. így az egyezkedés félbeszakadt, mindkét fél bízván a császár igazságos döntésében. A főkormányszék az egyezkedés eredményét 1692. julius 22-ről azzal a véleménynyel terjesztette az udvarhoz, hogy Kolozsvárt a reformátusok temploma s az unitáriusok iskolája helyett ő felsége az ország jövedelméből építtessen a katholikusoknak Kolozsvárt új templomot és iskolát, miben a három protestáns rendek is segedelemmel lesznek, egyebekben a szebeni egyezményt erősítse meg. Az országgyűlés végzéseinek Bécsbe vitelére megválasztott Al- vinczi Péter mellett mindenik felekezet küldött egy egy követet. Az unitáriusok Petrichevich-Horváth Ferenczet kérték fel, de ez beteg lévén, helyette Dálnoki János kolozsvári tanácsos ment el. A követek aug. 26-án érkeztek Bécsbe, honnan az Alvinczi sokrendbeli folyamodására 1693. ápr. 9-ről megjött Leopold császárnak úgynevezett pótlékdiplomája, melynek második pontjában a kolozsvári óvárbeli ev. ref. templom és unitárius kollégium s a fejérvári Báthori-féle templom átadását, Monostornak a katholikus egyházak és iskolák javára 15,000 frttal kiváltását parancsolja. Alvinczi Péter 1693. május 14-ről egy császári határozatot is hozott — az úgynevezett Alvinczi resolutiót — melynek 2-ik pontjában a császár kijelenti, hogy a vallásügy a pótdiplomában el lett ugyan intézve, de kedvesen venné s a hűség különös jeléül tekin-
