Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

— 50 előttük, hogy togatusok, egyenruhások legyenek, a mi azt jelentette, hogy az intézet egyenruházatát: a fekete magas kalapot, fekete nyakravalót, fekete vagy sötét szederjes, egyszerű készűletű magyarkát, szederjes, sötét szürke vagy fekete pantallont, sötét (de nem vereses és tarkás) mellényt, fekete csizmát kellett viselniük a városon mindenkor, városon kívül a legátióban és templomi szolgálatkor.

A fegyelem, az egyházi rend tisztességének a védelme lebeg szemük előtt mindenek fölött. Sem egyik, sem a másik ellen nem lehet és nemis szabad kifogást tenni ma is, mert mind a mellett, hogy most a clericalisokat sem öltözetben, sem életmódjukban nem kivánjuk megkülönböztetni a világiaktól, állásuk sajátságos magasztossága, az egyház egyetemében és főleg a gyülekezetben, nekik önként megadott tisztelet és becsülés megkövetelik, hogy a lelkipásztorságra készülők és az azt gyakorlók is megkülömböz- tessék magukat, az úgynevezett világiaktól, legalább is annyira, hogy mindenki megismerhesse róluk, hogy ők az urnák szolgái.

Ma tehát egészen megfordítva áll a helyzet az 50 év előttivel szemben Akkor a külső formára helyezték a főfigyelmet, ma a tudományos miveltségre. Akkor törvények, rendeletek, szabályok és büntetések korlátozták a pályára készülő ifjakat, ma a büntetések megvannak szűnve, a tudomány mezeje ki van tárva és az intézet azt várja növendékeitől, hogy az erkölcsökben feddhetetlenek, a tudományban jelesek, a szorgalomban jutalomra méltók legyenek. Ma, ha a növendék jól fogja fel helyzetét és helyésen értelmezi a szabadságot, abból az ő állásához és jövő feladataihoz mérten alig hiányzik valami, vagy talán nem is hiányzik semmi, ha csak nem olyasmi, a mit sem az intézet sem önmagok meg nem adhatnak.

Mert hát mi a szabadság ? Az-e, a mi nem hágy semmi akadályt a természetes és természeti vágyak útjában ? Az-e, hogy az ösztönök, ingerek, indulatok és gerjedelmek első megjelenésűk pillanatában megtalálják tárgyukat, és annak élvezetében elmerülhessenek ?

Nem, ez nem szabadság, ez egy olyan ösvény, melynek fenekén veszedelem, pusztulás tátong. Ez a szabadság nem kívánatos, szó sem lehet hiányáról.