Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899
21 hogy az ismétlésben kívül egyikük sincs tervszerűen beszöve s annál kevésbbé öntudatosan vévig víve az egész grammatikai oktatás folyamán; ha az iró egyenesen föl nem hívná rájuk a figyelmet a bevezetésben (azt is csak a későbbi kiadásokban), magából a grammatikából nehezen, vagy egyáltalán nem lehetne kiolvasnt az iró intentioit. Szándékosan hagytuk későbbre, a mit legelőször kellett volna említenünk, mert a legjellemzőbb, legkiválóbb, mondhatni korszakalkotó vonása Br. nyelvtanainak; olyan vonás, melynek bevallott követésével és következetes keresztülvitelével évtizedekkel előzött meg minden grammatikát. A mondattani alapot értjük. Eddig inkább csak a methodologus Br kötötte le figyelmünket, itt a nyelvész Br. jelenik meg előttünk. Maga mondja az O. V. előszavában: »Nyelvtani modorom legeltérőbb vonása, — de egyszersmind az, melyre legnyomósabb elméleti és tapasztalati okok vezérlettek, — abban áll, hogy az ejtegetési és hajtogatási alakok nem tabellaszerű képletekben vannak eleinte a tanuló elébe, mint valami érthetetlen hieroglyofok téve, hanem a mondatokbeli értelműkből kiindulva, egyenként tanítom meg őt a ragokra. Ez a mód sokkal de sokkal mélyebb benyomást tesz nemcsak az emlékezetébe, de értelmére is; és mikor aztán az összetartozó ragok és változások során egyenként végig ment, tabelláris összetételüket, vagyis az úgynevezett paradigmákat hihetetlen könnyűséggel felfogja és megtartja a tanuló. Egy hosszú ige-paradigma egyszerre való megtanultatása által valami oly formát teszünk a gyermek eszének, mint midőn a Claren- cei hcrczeget malagaborba fúllasztották emberei.« A mondattani alap túlságos dédelgetésével mai napság sem igen lehetne gyanúsítgatni nyelvtanításunkat. (Nyelvtanaink azt mutatják, hogy ma is sok olyan nyelvtanárunk lehet, a ki a mondattani alapon való rendszerezést nem tartja a gymnasiumba való feladatnak. V. ö. Bartal-Malmosi Latin mondattan. 1896. Előszó.) De teljesen ismeretlen fogalom az O. V. korában. Az akkori grammatikák nemhogy a mondattani alapról, de egyáltalában mai értelemben vett mondattanról sem tudnak. A syntaxis a legrégibb időktől szinte a legújabb időig a szavak összetűzésének a tana volt. Úgy gondolkoztak és úgy tanították, hogy a beszéd hangok-