Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899

lés soha sem fordul elé, mint egészen külön vált, és még, ha lehet, kevésbbé, mint jókora időszakot igénylő foglalkozás« (Mód­szer 150. 1.) Br. csak egy ismétlést ismer, a folytonost, az egész tanfolyamba beosztott s vele szerves kapcsolatban álló állandó is­métlést. Minden új gyakorlata az új eszmének a régihez való szo­ros és szerves kapcsolódása folytán egy-egy fölhívás a régi anyag áttekintő ismétlésére, a »Visszapillantás« pedig nem egyéb, mint az alsóbb eszmeegyéneknek a felsőbbek alá való csoportosítása alkalmával eszközö't »sűrített« áttekintés és ismétlés Erre nézve gyakorlati útmutatást is ad Br., midőn az O. V. bevezetésében a czélszerű ismétlésnek két módját állítja a tanuló elé. Egyik »a régebb tanult gyakorlatokra ottan-ottani visszatérés mintegy próbájáéi, hogy keményen áll-e az alap s az épület fa­lának alsó részei.« A másik az új formáknak a régi szókra és mondatokra való alkalmazásában áll. Ez az alkalmazás úgy tör­ténik, hogy mihelyt valami új alakkal, vagy »fogással« ismerkedik meg a tanuló, rögtön ráruházza azokra a gyakorlatokra is, a me­lyekben ez az alak és fogás nem volt meg. így pl. a 4. gyakor­latban új dolog az »Ich« és a neki megfelelő »e« igerag. »Mihelyt ebbe jól betanult az ifjú, elé kell venni pl az első gyakorlatot s nominativusait »Ich«-el, az ige 3. személyragjait 1. személyragok­kal kell felcseréltetní. Megfordítva az úján tanult szókat és mon­datokat is kell régi alakokba öltöztetni.« Még egy más sajátsága is van a Br. értelmében vett ismét­lésnek. Elve lévén, hogy vagy alaposan tanítsunk meg valamit, .vagy hozzá se fogjunk a tanításához, éles ellentétbe jút Br. a mai tantervvel és a mai közvéleménynyel. Az »Entwurf« óta ugyanis gyökeret vert már bennünk az a vélemény, hogy a nyelvtant legalább is két folyamban szeretjük tanítani.l) Először a »kivéte­lek« nélkül, azután a »kivételek«-kel együtt. Az ilyenfajta ismét­lésnek nem barátja Br. Efféle »nyalogató« felületességnek nincs helye az ő erős logikai következetességgel megalkotott rendsze­rében. Két ízben, azaz két folyamban tanítani nyelvtant (valamint akármi mást) szerinte annyi, mint figyelmet lankasztani, értelmet ') A magyar nyelvtant meg éppen 3-szor. sőt 4 szer is újra kezdjük és egészben ismételjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom