Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1899
14 — Az O. V. egyik legnagyobb vívmánya és jelentősége éppen abban áll, hogy egyszersmind szellemi gymnastika; a szabályok fölismerése és elvonása teljesen a tanítvány vállaira nehezül, a tanitó csak előkészítő és rendező, semmi több. Arra meg újra kiváló gond van fordítva, hogy ez a teher ne legyen nagyobb, mint a mennyit a tanuló válla megbir. Br. nem tölti »hétágú tölcséren, akószámra« a tudományt a tanuló fejébe, az emberi elmét nem képzeli »határtalan mekkoraságú szivacsnak, melyre csak elegendő vizet kell különböző csatornákon vezetni, hogy határtalan mennyiségben igya bé.« Ezért látszanak hosszadalmasnak nyelvtanai. Hiszi és hirdeti, hogy a nyelvtant, mint inductiv tudományt, dióhéjba szorítani nem lehet. A sietés és a »minden áron haladás« jelszava »hebehurgya általánosításra« és ferde következtetésekre vezet, pedig kisebb baj a nemértés, mint a félreértés, kisebb baj a tudatlanság, mint a rosszúl tudás. Sietni, azaz kevés idő alatt sokat és jól tanítani, s az útat inductiv úton mégis a tanitványnyal tétetni meg, — lehetetlenség. S itt nem hangsúlyozhatjuk eléggé, mennyire át meg át van hatva Br. annak a tudatától, mennyire nem közönyös a tanulóra nézve, hogy miként jutott valaminek a birtokába. A nyelvtanirónak nemcsak az a feladata, hogy a tanulót a nyelv birtokába juttassa — ezt a pesztra is megteszi, — hanem azt sem szabad soha szem elől téveszteni, hogy a nyelvtanítás szellemi gymnastika, még pedig a képzelhető legtökéletesebb gymnastika, a melyet éppen ezen sajátságainál fogva helyez az iskolai tanulmányok közt a legelső sorba s melynek tanítását nem pusztán csak a nyelv gyakorlati elsajátítása sürgeti.1) tudtommal — az O. V.-t. Pedig az orvosság csak úgy használ, ha beveszik. Innen az a nagy ellenszenv, mely a hozzá nem értők tészéről nyilvánult az 0. Vw iránt. Hogy sok helyt mégis sikerrel tanították, az, fájdalom, csak a tanár kiválóságának és kathedrára-tarmettségének s nem a könyv használhatóságának volt a jele a legtöbb esetben. ') Itt különben a régi iskola híve szól Brassaiból, mely tudvalevőleg a grammatikában látta a nyelvtanítás egyetlen egy és egyedül üdvözítő eszközét, s azért széltiben sokszor megkülönböztetés nélkül élt a nyelvtanítás és grammatika fogalmával, mintha a kettő egyet jelentene Ma tudjuk, hogy kivált az élő nyelvek tanításánál más eszköz is van a nap alatt (az élőszó hatalma, az illető nvelven való beszélgetés, a tanítás eszközéül szolgáló összefüggő olvasmány érdekessége stb.
