Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1898

mint a természet, a honnan véve vannak. De a biblia tanulmányozójának egy perczig sem szabad feledni, hogy ezeket a szép gyöngyöket nem a nagy tanító foglalta az evangéliumokba, hanem tanítványai és azoknak követői, a kiknek szeme előtt egészen más czél lebegett, mint a mesteré előtt, minek következtében a példázatokat alkalmazták és értéküket, jelentésüket, szépségüket hol emelték, hol csökkentették. Egyszóval, bevonták saját gondolatuk világába és más tárgyaik körébe. Az, a ki e gyöngyök tiszta értékét meg akarja mérlegelni, kell, hogy értsen az összegyűjtéshez és tisztításhoz.

Az I. sz. pályamunkában az előadás oly pongyola, hogy e miatt sem tudná kellően méltányolni Jézus tanításait. író abból indul ki, hogy »nincs okunk, hogy a példázatoknak Jézuson kívül más szerzőt keressünk.« Ez fölfogás dolga. De azt már a biblia tanulmányozója kell hogy eldöntse, gondos megfigyelés és birálat alapján, hogy a hol a három evangélista nem egyezik, melyiknek lehet több hitelt adni; a hol csak egy közöl egy példázatot, miért hallgat a többi, s több más olyan kérdést, a mely az előadás hitelességét kell hogy bizonyítsa. író, ha ki nemis fejezi, annak a fölfogásnak hódol, hogy az evangéliumok között a Máté evangéliuma az irányadó, holott ez már régen túlhaladott álláspont. Ennek a fölfogásnak következménye, hogy Jézus a példázatokat mint messiás használta és alkalmazta azért, hogy hallgatóit a menyország polgáraivá tehesse. Az alapgondolat ellen nincs kifogásunk, de veszélyesnek tartjuk azt, ha valaki mindent egy eszmekörbe igyekszik beerőszakolni. Valóban, Jézus mindig az emherekhez alkalmazta szavait és pedig azért, mert a mint mondá: az Isten országa tibennetek van.

Különben • iró szorgalmat és a tárgy iránt némi lelkesedést tanúsít s ezért dicséretet érdemel.

A 2-ik számú pályamunka helyes alapról indul ki, jól jellemzi a példázatok becsét. Bevezetése helyén való. Kár, hogy ez az iró sem abban jár, hogy a példázatokat akár a tárgy, akár az előadás körülményei szerint csoportosítsa, hanem a czélról elmélkedik és ahhoz idomítja a példázatot. A föladat az, hogy Isten hogy tanított, iró azzal foglalkozik, hogy miért ? A földbe rejtett kincsről van szó s iró a menyországról elmélkedik. Igaza van, mert- 36 —