Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1897
— 23 nevelője legyen tanítványainak. Itt, a hol a tanulók legtöbbje egy nagy családot képezve, együtt lakik az intézetben, az apai gondot, az anyai szeretet kell hogy éreztessük növendékeinkkel, a minek első és egyetlen föltétele a szeretet. Csak szeretettel lehet helyesen nevelni az ifjúságot, s az a tanár tud megfelelni nemes hivatásának, a ki szeretettel vonja maga köré tanítványait, s viszont szeretetet, bizalmat tud ébreszteni maga iránt; a ki szeretettel segíti a gyöngéket, szere- tettel bünteti az arra érdemeseket. Nekünk az ifuságot nemcsak szemünkkel, hanem szivünkkel és értelmünkkel is kisérnünk kell. Te, a ki pályádért lelkesülni tudsz, a ki mint az iskolának egykori növendéke megtanultad azt becsülni, szeretni, mindazon eszközökkel rendelkezel, a melyek tanártestületünknek hasznos tagjává, ez iskolának derék tanárává tesznek. Mindezekhez csak azt kívánom, hogy az ég áldjon meg kitartó erővel és állandó jó egészséggel. Azzal a lelkesedéssel, a melylyel megkezdetted pályádat, munkálj ős élj sokáig! II. Adatok a kollégium 1897—98-ik tanévi történetéhez. A f. tanév története is a fejlődés, gyarapodás képét mutatja. Iskolánk ereje úgy a szellemi, mint az anyagi javakban ismét gyarapodott, s hozzá tehetjük, hogy teljes erejével igyekezett ez évben is hasznos munkát végezni a nemzeti nevelés szent ügyének szolgálatában, az általános műveltség terjesztésére és a vallás-erkölcsi érzés ápolására. Azonban haladásunk, nemes törekvésünk tudatában sem mondhatjuk ez évet teljesen szerencsésnek, mert igen nagy, hosszú időkre pótolhatatlan veszteségünk van. Elveszítettük iskolánk felügyelő gondnokainak Nesztorát, vallásközönségünknek ős a tudományos világnak tündöklő csillagát, elveszítettük dr. Brossai Sámuelt. Hogy ki volt ő nekünk lehetetlen volna elmondani ezen »Értesítő* keretében. Tudása, bölcsessége, a tudományok ős az ifjúság iránti
