Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1891
7 Ez eljárásunknak mi a következése ? Először az, hogy a gymnasiutni oktatás azon főczélját, hogy az ész gymnastikája legyen, éppen nem érjük el s az ész erőinek minden irányban való összhangzatos, együttes fejlesztése helyett legfeljebb az emlékező tehetséget gyakoroljuk és terheljük. Másfelől az, hogy az ismeretek szerzésével, a felvett tudományokban való tájékozottságot sem érjük el; mert bár számtalan concret ismeretet erőszakolunk a növendékekre; de azokat nem magok a növendékek fejtvén ki s nem önerejükön szerezvén meg azokat, s mert a folytonos tömés miatt kivált a felsőbb osztályokban az igen nagy elfoglalásért nem adunk időt arra, hogy azokat a növendék rágondolás és elmélkedés utján elsajátítsa, hogy azok ugyszólva vérévé váljanak, lassanként mind el hullanak. Visszaemlékezésében, talán emlékeztetőül, ezek a szavakat foglalta össze ; „Tanulói életem emlékei, tanári pályám tapasztalatai azt a meggyőződést érlelték meg bennem, hogy a gymnasiumban a tantárgyakról a maga idejében tömegesen egymás után bár kisebb terjedelemben való tanítása dúsabb sikert biztosit, mint a tantárgyaknak nem a növendékek értelmi fejlettségéhez mért beosztása, azoknak hosszúra nyújtása és a sok tananyag felölelése. A mai idő még nem alkalmas arra, hogy mérlegeljük milyen hatása volt Kovácsi Antalnak a környezetére. Annyit ki kell jelentenünk, hogy az unitárius főiskola tanári kara, melyet 3(1 éven át díszített, az unitárius egyház kormányzó testületé, a melynek 1872. óta mint tanügyi, 1876 óta mint közigazgatásügyi előadó egyik irányadója volt, Kolozsvár társadalma, melyben főleg a szegények ügyét intézte, mint 1856 óta a Jótékony nőegylet titkára s talán mindenek felett a tanuló-ifjuság sokáig fogja érezni azt a veszteséget, a mely halálával érte. Mi tanárkar és igazgatóság e rövid visszaemlékezés után Brassai Sámuel jelmondataiba foglaljuk érzelmeinket: Multis ille bonis occidit Paucis flebilior quam nobis. (Sokaknak keserűségére halt meg Keveseknek akkora keserűségére, mint a miénk.)
