Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1887
4 germanismust, hanem csak a „velle“-ben. De ebben bizony hiába, mert a classicus lat n stylben az infinitivus nem egyszer szolgál sob- jectumnak, praedicatumnak vagy objectumnak a megfelelő substanti- vum hely- tt. Példák a nyeltinokból :3) „inuidere non cadit i n sapien- tem“4)—- „ignoscere amico humánum est“ — Jaudari jucun- dum est“ — „peccare nemin i licet.“ — „Oa/ce est pro patria móri“— „íwrpe est mentiri“,— „nescio menti ría. (nem ismerem a hazudozást) „didiéi vera dicere“ (megtanultam az igazmondást). Aristo et Pyrrho inter optime ualere et gravis- sime aegrotare nihil prorsus dicebant interessé.“ — „Quod crimen dicis praeter amasse meum?“ (Ovid.) Tehát a substantivumot helyettesítő infinitivus a latinnak nem barbarismus. Annyival inkább nem, hogy a megkívánható substanti- vum, számos esetben nem is létez a latinban. Pl. ebben: Tantae molis erat románam condere gentem, a három utolsó szót nem lehet felcserélni ezzel: „romanu e conditio gentis! Mi több, maga a substantivált „veile“ is meg van a classica irodalomban : „I/eile suum cuiquae est, nec voto vivitur unó. Pers. Sat. V. 53. A második példa: „Vix erupit cras (Kaum brach der morgende Tag an).“ — En ebben sem látok germanismust. „Erumpo“ a classica latinitásban különbkülönbféle concret és abstract fogalmakkal párosul. íme: fortitudo (in nervum) Terent. — Vis, cu pido, Lucr. — coniuratio, furor, ignis, lumen (dicendi), ma- lum (ad perniciem), ódium, risus, usus, vitium (Cic.) — sanguis, Luc. clamor, fragor, Sil. J. delphini (in terram), den- tas, fioscüli, folium, hordeum, Plin. — fletus, lacrimáé, vox (in affectum és in sonum) Quint. — licentia, manus, Cupido, Tac. „E mind ió“, mondhatná Sz. de időt jellemző szó nincs köztük.“ — Csak is ezt vártam s most már mondom, hogy ilyen is van, u. m. nox (in scelus) Tacit. És így az erumpo-val nincs baj. Tehát csak a „cras“ substantiválására lehetne hivatkozni. Ámde erre is lelünk példát a classica literaturában: „Jani cras hesternum consumsimus: ecce aüud cras Egerit hős annos a) Nyeltan = grammatica. Készakarva hagytam ki a v betűt. Káldinál (Bibi. ford.) a 1 a c h r y ma = „könyv“, la crimáé ejus = könyvei, lacri- mare = könyvezni; de a compositumában : könyv-hullatás a v a h mássalhangzó előtt elmarad és állandóan „könyhullatás“ t olvasunk Az írott „nyelvtant.“ élőszóval mondva, senki sem hangoztatja benne a v-t,; mire Írjuk hát? 4) V. ő. ,Cadit in sapientem aegritudo1. — „In Sápién- t e m sí cadit animi dolor“ etc. Cic.
