Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1886
71 A nagy könyvtár helyiségében a meglevő könyvpolczok még 65 frt árú új könyvpolczczal szaporittattak, hogy az újabban gyűlt könyveket is el lehessen helyezni. Folyó év május 19-én az ifjúság kosaras tánczvigalmat rendezett, a mely 18 frt 22 kr tiszta jövedelmet adott. Ez a torocz- kói tűzkárosultak javára küldetett. Gagyi tanító Derzsi Domokos ur egy 8 kgr. nehézségű óra- harangot öntetett és ajándékozott a gymnasiumnak az elhasadt harang helyébe. Köszönettel fogadta igazgatóságunk. M.-Zsákodi Kováchich Durvát- János ur, a ki ez előtt tiz évvel 1297 darabból álló becses könyvtárát gymnasiumunknak ajándé kozta, múlt évi okt. 3-án hunyt el Kövesden, 81 éves korában. Említett jóltevőnk, már fiatal korában az udvarhelyszéki márkálisokon és a f.-fehérmegyei gyűléseken jelentékenyen szerepelt. Mint vármegyei elsőrangú tisztviselő vagy országgyűlési képviselő és 48-as kormánybiztos, ily minőségekben a közélet terén csaknem 60 évig működött. Hogy e jelentékeny ember, a ki róm. kath. létére, éppen a sz.- kereszturi unitárius gymnasiumot tisztelte meg adományával, feltűnőnek tetszhetik. Vagy azt is gondolhatják némelyek, hogy könyv tára, mint valami haszontalan lom, teher volt neki s egy legközelebbi helyre igyekezett elhelyezni, lerázni magáról. Nem! Könyvtára, —’y ma is önállókig kezeltetik, sok becses történelmi, jogi, nemgazdasági, szépirodalmi stb. müvet foglal magában. Teher sem It neki, mert azt megczáfolja a közéletben való jelentékeny szereplése, classikus miveltsége. Mi vezette hát e nemes tettében ? Legelső sorban a székely nép, s csak azután az unitáriusok iránti rokonszenve, és mindenek felett, az ő szavai szerint, e gymnasiumnak szerencsés ponton lett elhelyezése. Itt a Székelyföld nyugoti szélén, a szász és oláhföld tő- szomszédságában, mint ezeket könyvtára átadásakor kifejezte, itt e ponton, már a legelső tanintézetnél, hadd tűnjék fel a külföldinek, akár német, franczia, vagy angol legyen, hogy a Székelyföldre jött. Egy ily szélben levő intézetet — saját szavai — erősíteni, gyá- molitani kell, hogy legyen védbástyája a székelységnek, a tiszta magyarságnak, s az idegen elemeket ne engedje benyomulni, de feltartóztatni ; s terjeszteni a magyar culturát a Székelyföld határain túl is s hiveket szerezni a magyarságnak. Szóval, — mint mondá — ez intézetnek, mint minden ily szélbeli intézetnek, missiója van. S igaza volt és van! Csak a közelebbi tiz év alatt hatvanná] több idegen ajkú tanulta meg itt a magyar nyelvet. Hát fennállása óta! Bizonyára érdekes lenne kiszámítani. Elhunyt kedves emlékű jóltevőnk, te nem a vasúti vonatról szemlélted az ügyeket, a viszonyokat, hanem a helyszínén, az életben. az emberek között. Az emberek, a nemzet szükségeit vizsgáltad előbb, s csak azután az intézetek szükségességét. Vajha a te jövőbe látó képességed, lángoló honszerelmed meg lenne sok intéző férfinál!
