Állami Gimnázium, Kolozsvár, 1941

14

zottságban, noha ezeket eddig kizárólag férfias tulajdonságoknak ismertük. Mathilde Vaerting „Männerstadt und Fraucnstadt" c. érdekes, feminista ízű könyvben történelmi példákra hivatkozik (Spárta, Egyiptom), amikor a társadalom alapidoma, a matriarchatus, a két nem jellemében már külsőleg is kifejezésre jutott. Tény, hogy a két egyéniség jellemző vonását még korai volna véglegesen leszögezni, hiszen a nő lelki fejlődése még folyamatban van. A nő még nem teljesülhetett ki, mivel eddig kiskorúságban volt.

De azt hiszem, nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a jövőben nemének örök erényei! a gyöngédség, eszményiség és önmegtagadás mellé meg fogja szerezni a nyugodt bátorság, szilárdság és világos értelem erényeit, a realizmust az idealizmus szolgálatában — új erényeket, melyeket az új idők követelnek !

Ám, amíg nem ismerjük pontosan a nő és férfi lélektanát, a priori nem nyilatkozhatunk í melyik nevelés a kedvezőbb ? Szaporítani kell még a kísérleteket az együttnevelés terén s azután következtetéseket vonni annak eredményes vagy eredménytelen voltáról. De minden nevelő, aki helyesen fogta fel a „cselekvő iskola" elvét — amelyről annyit beszélnek manapság — meg fogja érteni, hogy az érzelmi életet éppen úgy nevelni kell, mint az értelmit, mert mind a kettő autonóm cselekvés és nem egyszerű receptivítás által fejlődik (Huguenin, ibidem 132). Fontos, hogy a gyermeket már kezdettől fogva abba természetes környezetbe helyezzük, melyben később élni fog. Ezt mindenki belátja, de félnek a gyakorlattól, Félnek az „ismeretlentől“, nem akarnak kockáztatni. Mintha volna még félteni valónk a szexuális morál területén! Vájjon az erkölcstelenség, állszenteskedés, nemi cinizmus, prostitúció, válások, homoszexualitás a feministák keserű követelései s az a rengeteg sexuális eredetű társadalmi és egyéni nyomorúság feljogosítanak-e arra, hogy a természet rendjét ennyire sértő régi nevelési rendszer mellett lándzsát törjünk ?

Fölötte káros és veszélyezteti az eredményt ebben az együttnevelő rendszerben minden szigorú és bizalmatlan felügyelet. Áz a bizonyos, rosszhiszemű ellenőrzés, amely minden lépésére figyel a gyermeknek, mintha csak azt lesné, hogy az valami rosszat kövessen el. Ezt barátságos bizalomnak kell fölváltania, amely mindig csak a kellő pillanatban lép közbe, hogy a gyermek még ingadozó és bizonytalan akaratát és értelmét helyesen irányítsa.

Mindenekelőtt szükség van a nemek közti kapcsolatokról alkotott jelenlegi közfelfogásnak nemesítésére. Nincs még egy területe az erkölcsi életnek, ahol nyomorúságosabban matériálistábbak és az előítéletek miatt elfogultabbak lennénk. Ezért egész új moralitásra van szükség.

De a nevelő feladata és munkája a jövő nemzedékeinek érdekében történik: megkímélni őket a haszontalan és elkedvetlenítő tapasztalatszerzéstől s megnyitni előttük az emberiség által fáradságosan és századokon keresztül gyűjtött nagyszerű értékek tárházát. A nevelés bonyolult és nehéz feladat. Már nem elégedhetik meg a „szoktatással", mely minden egyént ugyanazon típusra formál, hanem feladata a gyermeknek gazdag és változatos modern életünkbe való bevezetése, a mindennapi életbe, amelyben élni fog. S hogy az