Állami Gimnázium, Kolozsvár, 1941

12

küzdelem folyik énjének azzal a részével, amit őmaga perverznek ítél. Ezt a reménytelen küzdelmet némely pedagógus elégedetten „akaratedző“-nek nevezi \ a valóság az, hogy tragikus, lólekölő küzdelem ami nincs arányban az ifjú lelki erejével. A leánytanuló társa mellett egészséges milieu-ben nevelt fiúgyermeknél a kérdés egészen más alakot ölt. Először eltűnik a kíváncsiság a másik nem állandó jelenléte miatt, hiszen ismerjük a tiltott gyümölcs tanulságait ... Az ellenkező nemeket egymáshoz vonzó nyers vágyat pedig leszerelik a közös munka, a bensőséges szellemi érintkezés, társalgás, eszmecsere tiszta örömei. Itt lép fel az igazi moralitás. Ez nem a természettel vívott kilátástalan harcban merül ki, hanem a felelősség öntudatos átérzésében gyökeredzik. E két erkölcsi felfogást áthidalhatatlan szakadék választja el. Az egyik a negatív és egészen egyéni, az állandóan ébredő és ellenszegülő ösztönök letörését tűzte ki célul) a másik, az igazán pozitív és szociális, az impulziók fékezésére és a másik nemmel szemben átérzett felelősség tudatára támaszkodik. (Fernere.)

Az együttnevelés módosítja az ifjú szexuális problémáit s azokat társadalmi-erkölcsi színvonalra emeli — nem abstrakció gyanánt, hanem a mindennapi élet konkrétumaként s a másik nemmel való mindennapi érintkezése révén megtanulja, hogyan kell vele méltóképpen élni? De csak a hosszú gyakorlat útján az egyénben hús- és vérré vált erkölcsiség képes ennek tartósságot és hatékonyságot biztosítani.

Ami a leánygyermeket illeti, a különnevelésből levő veszélyek számára kevésbbé feltűnőek, de éppen úgy megvannak.

Lehet, hogy az érzékek ébredése nála nem okoz olyan zavarokat, mint a fiúknál. De a pubertás korán való átmenet nehézségei nála is jelen vannak. A leány problémái inkább érzelmi síkon mozognak s idealizmusa még nagyobb veszélynek teszi ki. A magános serdülő leány a szerelemről ábrándképeket sző, az álirodalom még kedvez ennek a hajlamának s hamis képet tart elébe az életről, a férfiről, sőt saját magáról is. Mindezek távoltartják a valóságtól) olyan területre csábítják, ahova álomra-éhes lelke úgyis vonza az élet durvaságai és követelései elől. A valóság ismerete helyett valami homályos szentimentálizmus keríti hatalmába) amit több-kevesebb ideálizmus hat át s ezekkel a gyönge fegyverekkel indul neki az életnek ! A realizmus hiánya a serdülő leányok nevelésében oka a későbbi) női korukban a kiábrándulásoknak s ezt sokan boldogságuk árával fizetik meg... Vigyük azonban fiatalemberek közé, megismeri őket olyanoknak, amilyenek a maguk valóságában — hibákkal és jó tulajdonságokkal — s együtt indulnak majd nagy felfedező útra a nagy emberi eszmények távlatai felé, együtt rajonganak értük a közeli jövőben. Az eszmény iránt való szükségérzetnek — ami a leánygyermeknél olyan hatalmasan jelentkezik — az élet által fölszínre hozott konkrét problémákkal való egybekapcsolása majd biztosítja a nőnek azt a nyugalmas bátorságot, így erőt nyer arra, hogy megőrizze élettársa számára a tisztának vágyott és akart eszményképet.

De sokan nemcsak ennek az erkölcsi prezervációnak tulajdonítják az együttnevelés fontosságát. A másik nemmel való érintkezésben felbecsülhetetlen értékű lelki gazdagodás, öröm és az egyé-