Zsidó Gimnázium, Kolozsvár, 1942
11 világosan látjuk-e előre, hogy minden út egy másikba torkollik és nem jutunk-e zsákutcába, azaz, hogy minden részleteredményünk elősegít-e egy újabbat, amely közelebb visz a végsőhöz és nem kell-e egyszercsak meg- állnunk, mert ezen az úton nincs folytatás. De, ha olyan is a probléma, hogy ilyen bizonytalan útra kel( vállalkoznunk, akkor is mernünk kell a munkát kockáztatni. Ezt a bátorságot és áldozatkészséget jól belé kell nevelnünk a diákba, mert életünk leélése nagyon hasonlít ehhez a folyamathoz. Nem jól előkészített, biztos, akadálymentes, kétséget kizáróan a kivánt célhoz vezető úton járunk, hanem csak megfontoltságunkkal, előretekintésünkkel, józan logikánkkal, vagy sokszor az ész helyett érzéseinktől irányítva haladunk előre a helyesnek gondolt úton. De előre nem látott meglepetésekre, akadályokra, fel kell készülnünk ! Nem egyszer teljesen kárbavész minden előző munkánk és akkor újra kell mindent kezdenünk. Kitartóan, a célt szem elől nem tévesztve, meg kell próbálnunk minden, képességünknek, megfelelő, helyesnek vélt útat. — És, mert a matematikában az is elsődlegesen fontos szempont, hogy az út a lehető legrövidebben vezessen célhoz, ezáltal megszokjuk, hogy az életben is a legrövidebb, az egyenes útat keressük. A matematikai eredmények megfogalmazásában, tételbe öntésekor, tanuljuk és szokjuk meg a kimondott szó súlyának kellő értékelését, a világos, egyenes, félre nem érthető, pontos kifejezésmódot is. Összegezve: a matematikai nevelés az ember elméjét csiszolja, logikáját élesíti, világosan-látóvá és a környező világ megismerésére képessé teszi az embert. E mellett pontosságra, körültekintésre, megfontoltságra, előrelátásra, kitartásra, egyenes beszédre és magatartásra szoktat. Fenti célunk eléréséhez, feladatunk: közel hozni egymáshoz a tudományos és a gyakorlati matematikát. Ügy járunk el, hogy — alkalmazkodva a tanuló lelki fejlődéséhez — kezdetben lemondunk arról a teljes szigorról, amelyet a matematika mint tudomány megkíván. A geometria tárgyalását nem axiómák felsorolásával kezdjük, egyszerű fogalmakat — mint pl. egyenes, szám, számok egyenlősége — nem definiálunk. A bizonyításoknál is alkalmazkodunk a tanulóhoz és magátólértetődő (evidens) dolgokat nem bizonyítunk. Igyekszünk közelhozható, valóságban is szemléltethető anyagon kiépíteni azt az útat, amelyet a tárgyakhoz kevésbbé kötött fogalmi gondolkodásunk számára készítünk. Míg közben a szükséges tárgyi ismereteket is megszerezzük. — Csak a matematikai nevelés befejezésekor, a matematikai gondolkodásmód kellő elsajátítása, a törvényszerű kapcsolatok matematikai kifejezésére és tudatos alkalmazására szolgáló készség megszerzése után kerülhet és kerüljön sor a tiszta fogalmakra és abszolút korrekt bizonyításokra. Hogy a matematika fent vázolt nevelőértékeit hogyan használhatjuk fel a nevelés terén a legeredményesebben, hogy a fenti eljárásunk hogyan valósítható meg a legjobban, arra útmutatónk lehet Antal Márknak, a matematika-tanítás ez elismert tehetségű, kivételes pedagógiai képességekkel megáldott nagy mesterének módszere. A matematikai neveléstől várható, előbb említett hatások kialakításának célkitűzését halljuk az Ö — diákjaihoz intézett — szavaiból: „Nem azt akarom, hogy mindnyájan kiváló matematikusok legyetek, hanem azt szeretném, hogy a társadalomnak becsületes, szorgalmas, hasznos tagjaivá váljatok." — Ezt akarta és Neki sikerült is ezt a célt elérnie. Mert nem a cél elérését kell-e látnunk abban, hogy körülötte minden és mindenki
