Zsidó Gimnázium, Kolozsvár, 1940

I. Iskoláink iniillja A jelen évkönyvben csupán pár pontiban összefoglalva adjuk isko­láink múltjának képét. 1. 1. 1920 július 30-án a román közoktatásügyi minisztérium a ko­lozsvári aut. orth. izr. hitközségnek 19682i—1920. sz. a. fiúgimnázium és a kolozsvári kongresszusi izr. hitközségnek 24859i—1920. sz. a. leány- gimnázium nyitására adott engedélyt. A két hitközség közös szerve a „Tarbut (kultúra) Zsidó Iskola- egyesület“, amelynek vezetősége alkotta a két középiskola „kuratóriu­mát“. A kuratórium felerészt az aut. orth. hitközség és felerészt a kong­resszusi izr. hitközség tagaiból tevődött össze. 2. Mindkét iskola felső tagozatának idővel ipariskolává kellett volna átalakulnia, hogy teljes mértékben szolgálhassák azokat az elképzelése­ket, amiket a zsidóság ezekhez az iskolákhoz fűzött. Az iskolák főbb célkitűzései a következőkben domboríthatok ki: a) Az anyanyelv és kultúrájának ápolása, b) a gyermekek lelkének zsidó tartalommal való átitatása, ic) társadalmi együttérzés és áldozatkészség; vallásosság, mint az erkölcsi nevelés alapjai, d) a termelő pályákra való irányítás. 3. A román kormány célja viszont az volt, hogy ezeken az iskolákon keresztül az erdélyi zsidóságot megfossza anyanyelvétől, kultúrájától és teljesen elszakítsa a magyarságtól. A román tanügyi hatóságok éppen ezért eleinte támogatták iskoláinkat, eltekintettek bizonyos hiányoktól, de amint azt tapasztalták, hogy az elnemzetlenítés munkája sikertelen marad, mindinkább fokozódó akadályokat állítottak iskoláink nevelő­tanító munkája útjába. Kifogásolták az épület, a felszerelés fogyatékos voltát, a tantestület tagjainak képesítését, állampolgárságát, a román nyelvben tanúsított előmenetelét, stb. De ezek a hiányok, kifogások rög­tön eltűntek, ha az iskolafenntartó kuratórium kénytelen-kelletlen az iskola megmentése érdekében egy-egy lényeges követelést, feltételt teljesített. Iskoláinkat 1920 szeptember 6-án nyitottuk meg és már 1920 szept. 9-én, tehát a tanítás megkezdése után három nappal, 24859—1920. sz. a. rendeletet kaptunk, amely megállapítja, hogy a magyar nyelv csak „ki­segítő nyelv“ lehet, míg az u. n. „nemzeti tárgyakat“ kizárólag románul szabad előadni — olyan gyermekeknek, akik akkor még egy szót sem tudtak románul! 4. Az 1923. júl. 25-én kelt 76501—1923. rendelet már határozottan 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom