Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma, Kolozsvár, 1941
40 VII. Ifjúsági egyesületek működése. GRÖF MIKŐ IMRE ÖNKPÉPZŐKÖR 1. Irodalmi szakosztály. Két megszokott önképzőkör-típust ismerek. Az első irodalmi pótórának tekinthető, amelynek keretében hosszabb, megbeszéléssel kapcsolatos előadásokat tartanak olyan irodalmi kérdésekről, amelyekre a rendtartás értelmében az irodalomtörténeti órán elég idő nem jut. Az ilyen irányú önképzőkörnek, amely lehetővé teszi pl. Pázmány, a hitvitázók, az iskoladrámák, a históriás énekek, a Zalán futása vagy más írók és müvek alapos irodalomtörténeti tárgyalását, föltétlenül van tanulmányi haszna. De csak tanulmányi, tárgyismereti haszna van, a tanulók érettségi utáni fejlődésére, világnézeti alakulására hatása nincs. A másik önképzőkör-típus eredetiségre törekszik. A tagok saját verseikkel, elbeszéléseikkel, novellákkal és leírásokkal szórakoztatják egymást. Az ilyen szellemű önképzőkört az egykori tagok bizonyos indokolatlan fölénnyel tekinthetik, nevetségesnek is könnyen lehet feltüntetni, de ennek is kétségtelen haszna van. Bármennyire naivak, kezdetlegesek is általában azok a „művek“, melyeket az ilyen szellemű körökben előadnak és bírálnak, bármennyire nincs is szükség olyan írókra és költőkre, akik tehetség nélkül is költők akarnak lenni csak azért, mert annak idején, diák korukban megszokták ezt a gondolatot, vitathatatlanul hasznosak az ilyen önképzőkörök is. Nem kétséges u. i. az, hogy a gyűlésen, vagy a közönség előtt verssel, novellával szerepelni vágyó tanuló sokkal gondosabban ügyel stílusára, fogalmazására, mint bármely házi vagy iskolai dolgozat elkészítésénél. Az sem vitás, hogy a bírálók is éberen figyelik a szereplők és saját nyelvi, stilisztikai hibáikat egyaránt. Mindkét fajta önképzőkörről azonban — bár haszna vitathatatlan meg kell mondanunk azt, hogy megengedhetetlen fényűzés. Megengedhetetlen fényűzés a magyar jövendő szempontjából az, hogy önképzőköreink magyar ifjakból csak „széplelkeket“ neveljenek, vagy pedig csak az érettségire készítsenek elő. Az önképzőköri irodalmi szakosztály munka-tervének elkészítésénél arra gondoltunk, hogy az egész magyar közösség ifjúságunktól várja a magyar élet újjászületését, az annyiszor emlegetett szebb magyar jövendő kialakítását. Ennek a feladatnak pedig nem csak „széplelkek“, sem csak irodalmárok megfelelni nem tudnak. Ehhez gondolkozó, széles látókörű, hazafias szellemű és szociális érzésű ifjúságra van szükség. Kétségtelen az, hogy egyetlen önképzőkörnek sem sikerülhet ilyen — teljes szellemi és érzelmi fegyverzettel ellátott — öntudatos ifjúságot nevelni, de bizonyosan adhat tagjainak olyan alapot, mely későbbi fejlődésüket, törekvéseiket és állásfoglalásukat döntően befolyásolja, ill. meghatározza. Ezeket előre kellett bocsátanom, mielőtt önképzőkörünk ezévi munkásságát összefoglalom. Gróf Mikó Imre kör néven önképzőkörünk 1941. október 26-án alakult meg. Az intézet V—VIII. o. tanulói ekkor választották meg az 1941—42. évre az önképzőkör tisztikarát is. Egyhangú választás alapján a vezetést a következő tanulókra bízták: elnök Kiss András VIII. o. t., alelnök Horváth Bertalan VII., titkár Maros Tibor VIII., jegyző Száraz Jenő VII., aljegyző Balogh Géza VI., pénztáros Hermán Ferdinánd VIII. o. t. Az elmúlt évi önképzőköri gyűlések folyamán a következő 10 előadás hangzott el. 1. Kiss András VIII. o. t.: Gróf Mikó Imre élete, műve és jelentősége. 2. Szentpétery Lajos VHI. o. t.: Szent-István intelmei és a Szent-Istváni gondolat. 3. Hermán Ferdinánd VIII. o. t.: Ady Endre köl