Református Kollégium, Kolozsvár, 1942
5 desúr öregedő napjaiban. Az udvarbíró módosodott, házat építtetett, földeket vásárolt, a földesúr szükösködött, s nem egyszer, hogy az adóját ki tudja fizetni, udvarbírójától kért kölcsönt. De az öregúr sohasem panaszkodott még Kata testvérének sem, ki gyakran meglátogatta Kolozsvárról, és akivel a legmelegebb testvéri szere- tetben és békességben élt utolsó napjáig. Szinte mindent természetesnek tartott, még halálos ágyán is emlegette, hogy az egyik pár ökör az udvarbiróé tartozásba, s a gyümölcsös rétet is neki Ígérte... Öregedő napjaiban is többen keresték fel, próbálták felrázni, kivonni e magányból, figyelmeztetni a rossz gazdálkodásra, ő azonban ridegen visszautasította az ügyeibe való beleszólást és a gyanúsításokat. így pergett le Péchy László hosszú élete csendben, a szürke falusi élet apró-cseprő gondjai, bajai között. Külsőleg nagy lengései életének nem voltak. De ki tudná megmondani, hogy az érzelmeknek milyen hullámai szeldelték végig érzékeny lelkét ? Ki tudná megmondani, hogy belső emésztődésekben a hosszú évek során mennyit szenvedett, égett és mennyit tisztult? Egy bizonyos, nagy viharok, küzdelmek játszódtak le belső életében. Ezt igazolja életének végső pontja, végakarata: a végrendelete. Péchy László életéből és végrendeletéből azt látjuk, hogy két gondolat hevítette szivét, életében két célt akart megvalósítani- Először, átvenni az ősi, családi birtokot és új útakon, nagy szak' szerűséggel benne minél többet dolgozni és produkálni. Mintagazdaságával nemcsak példát mutatni, de bevonni szűkebb hazája falusi gazdáit a tudományosan alátámasztott gazdálkodás mesterségébe, őket tanítani, nevelni s ezáltal fajának, nemzetének, hazájának szolgálatokat tenni, Falumunkát kezdett utasításaival, bölcs tanácsadásaival. A másik célja az volt, hogy ebben az ősi fészekben, ebben az oly szépen elképzelt munkakörben boldog családi életet alapítson, gyerekeket neveljen nemzetének, hazájának . . . Egyik tervét sem tudta megvalósítani. Az élet olyan nehézségek elé állította úgy külső, mint belső életében, melyeket gyönge szive, sem harcedzett akarata nem tudott legyőzni. És ezen megoldatlan kérdései s talán még más számtalan problémái között vergődött, kallódott egy hosszú életen keresztül ... És mégsem veszítette el teljesen önmagát. Bár a külső világ összeomlott körülötte, mellyel szemben csak passzivitással védekezett, bár belső világa, ábrándjai, tervei összetörtek, mégis az igazi élet egy kis szikrája megmaradt benne és égett a parázs alatt, mely mindig biztatta s valami kis reményt, életet adott utolsó percéig ... És amikor eljött ez az utolsó perc — csodák csodája — egyszerre fellobbant ez a szikra, megacélosodott a gyönge szív, a fáradt vándor feltámadt eltemetkezéséből, tagjaiba erő szökkent, torzonborz fejéből üstökösként ragyogtak fel szemei, melyek előtt egyszerre újból kirajzolódtak életének ifjúkori eszméi, vágyai és céljai. És a földi élet ez utolsó percében újjászületett 71 éves aggastyán boldogan, örömmel kiáltott fel: azt akarom, az a végakaratom, hogy az egész belsőségem házammal, gazdasági épületeimmel együtt legyen a
