Református Kollégium, Kolozsvár, 1942
Péchy László 1866- 1937 A gyalui református templom közelében, egy nagy porta elején, az idők viszontagságaitól nagyon megrongált, öreg udvarház áll. A vastag falak, keskeny, szimpla ablakok, a rozzant bejáró s általában az egész külső elhanyagoltság azt mutatja, hogy az idő megállóit e ház felett jó nehány esztendővel ezelőtt. Az udvar is szomorú képet mutat. A hosszú megrokkant színben csak itt-ott hányódik egy-egy lestrapált gazdasági szerszám. Az üres, düledező kukoricakas, a rozoga kútkáva, a begyepesedett udvar, a kerítések hiányossága azt mutatják, hogy a gazdasági élet kimúlóban van itt, hogy a gazda fáradt vándor immár, ki feladta a küzdelmet az idővel. Hát még ha belépünk a ház küszöbén. Az elhagyottságnak, elhanyagoltságnak milyen bántó, leverő képe tárul elénk . . . Ebben a miliőben találkoztunk először és ismertük meg utolsó napjaiban Péchy Lászlót, kollégiumunk nagy alapítványtevőjét 1937 tavaszán. Itt született ebben az öreg házban és itt élte le életét csendben, visszavonultan. Péchy László régi, előkelő családból származott. 1866 június 20-án született Gyaluban. Családja a pécsújfalusi előnevet használta és abból a családból származtatta magát, melyet az a Péchy László alapított, ki Szigetvár eleste után javai török kézre jutása miatt Erdélybe költözött s fia, Gáspár 1550-ben gyalui kapitány lett. Apja Péchy Elek gyalui földbirtokos, kataszteri mérnök volt, anyja Kovács Katalin. Testvérei voltak Péchy Árpád, az egykori brassói ref. pap és Péchy Katalin, Péterfy Dénes kolozsvári unitárius esperes felesége. Nagybátyja volt id. Péchy László gyalui főszolgabíró, kinek vagyona szintén az ő családjukra szállott. Péchy László életéről nem sokat tudunk. Eseményekben nem volt gazdag. Úgy ismerte mindenki, hogy különcködő, zárkózott természetű egyéniség volt. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte. Közepes tanuló volt. 1883 június havában tette le az érettségit jó eredménnyel. Kortársai szerint csendes kedélyű, kevés beszédű, szelíd gyermek volt, de zárkózott és különcködésre hajlamos. Nagyon szerette a természetet. A szabad természetben telt meg vágyódó lelke harmóniával. A gyalui erdőknek, hol a család birtokának nagy része volt, állandó látogatója volt. Különben már gimnázista korában nagy érdeklődést mutatott a gazdasági élet iránt, miben bőséges öröme telhetett a szülői házban, hová mindig vakációiban forró vággyal sietett haza a nagy város zajából. Imádásig szerette édesanyját, kinek féltő keze és
