Református Kollégium, Kolozsvár, 1941
79 ségizettek nevében dr. Asztalos Miklós történész és író, és idézi Apáczai Cseri János emlékét, aki magyar, korszerű és európai embereket törekedett nevelni, éppen olyanokat, amilyenekre ma van a legnagyobb szükség. A találkozón 11-en jelentek meg. Sorra jelentkeztek és szebbnél-szebb beszédben köszöntötték a kollégiumot: A 20 évesek nevében dr. Jancsó Elemér, aki felolvassa beszámolóját és bejelenti, hogy 20 éves találkozójuk alkalmából kiadják a Kollégium szellemi alapítójának, Apáczai Cseri Jánosnak összes műveit. A 15 évesek nevében dr. Balló Árpád MÁV főorvos, aki részletes beszámolójában elmondja, hogy találkozójukra meghívták nemcsak az érettségit tett, hanem az összes osztálytársaikat, mert az új magyar életben mindenkit kézen kell fognunk, aki velünk azonos lelket képvisel az Alma Mater nevelő és tanító munkája alapján, bármily foglalkozási ágban keresi is kenyerét. A 10 évesek nevében dr. Tunyogi Csapó Gyula föispáni titkár számol be évfolyama sorsáról. Az üdvözlésekre Gönczi László igazgató válaszolt. Meghatottan mondotta el, hogy igazgatói minőségben ez a kilencedik alkalom, hogy felszólal: hétszer papírral a kezében, amikor a mélyről jövő érzéseknek nem volt szabad feltörniök, a hazatérés óta azonban most már másodszor engedheti korlátozás nélkül szabadjára szive minden érzését. Köszönti a megjelent öregdiákokat, akik bizonyságot tesznek arról a csodálatos hatásról, amely ősi kollégiumunk sajátja és amely alól senki —ha egyszer ide tartozott — kivonni magát nem tudja és úgy tér ide vissza mindig, mint az édes anya kebelére. Kérte az egykori diákokat, hogy védjék, oltalmazzák, szeressék a kollégiumot, amelyről örömmel jelenti, hogy a hazatérés teljesen megtörtént: tantervben és szervezetben egyaránt. 620 közép- iskolás, 250 elemi iskolás tanulónk volt. Az államsegély rendezése után a kollégium szellemében nevelkedett 18 öntudatos rendes tanár képezi a szivvel-lélekkel szolgálni kész tanári testület törzsét. Ezután került sor dísztermünk számára ajándékozott képek leleplezésére: Gyulai Pálnak, a kollégium egykori nagynevű tanárának, az országos hírű irodalmárnak és tudósnak arcképét Maksay Albert teológiai professzor leplezi le. Boldogan állapítja meg, hogy Gyulai Pál, aki ma az egyetemes magyarságé s akit az egész országnak ünnepelnie kell, városunk szülötte, nálunk végezte iskolai tanulmányait és 1858—62-ig kollégiumunk nagyra becsült tanára volt. Gyulai Pál munkásságát ily rövid megemlékezés keretében méltatni nem lehet és nincs is rá szükég, mert nagyságát a magyar irodalotörténet örökítette meg. Az a tanítása — folytatja Maksay professzor — hogy az országot naggyá kiváló fiai tehetik, minden nemzedékre egyaránt érvényes. Akkor, amikor mi itt Gyulai Pált családilag ünnepeljük, szeretettel köszönti a Gyulai Pál leszármazottjait, unokáit, valamint Földessy Ödön nyug. MÁV főfelügyelőt, aki a Gyulai-képet festette és ajándékozta, és fiát, Földessy Géza kassai színigazgatót. Parádi Kálmán, kollégiumunk egykori nagynevű tanárának Jenő fia által festett és adományozott arcképét Szász Béla nyug. sepsi
