Református Kollégium, Kolozsvár, 1941
30 A külső világ lezárt birodalma helyett a lélek belső és végtelen világa kell az erdélyi magyarság előtt feltáruljon, de az út ebbe a határok nélküli, idő és tér felett álló világba nehéz és akadályokkal teli. Az »igazabbá levés« útjára csak az léphet, aki nem magának, hanem másoknak él és átment már az alázat és önmegtagadás tisztító tüzén. Reményik Sándor lírai programmadását Makkai Sándor »Magunk revíziója« szélesítette ki átfogó, sorsformáló kisebbségi hitvallássá. A háború után megszülető új »transzilvániz- mus« kialakításában Reményik Sándor költészetét illeti az oroszlán- rész. Mellette Áprily Lajos, Tompa László, Makkai Sándor és Kós Károly a legtisztább és legjellegzetesebb ideológia-építők, de kívülük csaknem valamennyi író nemcsak versein, elbeszélésein és regényein át, hanem elméleti tanulmányokban és vitacikkekben is szerepvállaló segítők, új utakat mutató baráti támaszok voltak. Reményik költészetében Erdély: a hegyek, a fák, az emberek és az emlékek misztikus találkozása, a közös sors, az új élet teremtés vágyában. A Reményik Sándor által kimondott »Ahogy lehet« az új sorsközösség fő törvénye, az önmagunk jobb időkbe való átmentésének alapja. „Fogcsikorgató türelemmel, Osszeszorított szájjal — Krisztus-követő bús próbálkozással, Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan, Kínszenvedést virágzó életet. Ahogy lehet. . .“ Te is, testvérem, karszti sorsodat Fogadd el, s védd meg karszti földedet, Azt a sírodnak is kevés humuszt, Azt a pár négyzetméternyi helyet, S azt a fölséges Isten-lábnyomot, Mit a lavina minden rohama Eltörölni még sohasem tudott. Védd ezt a talpalatnyi telkedet, Cserépkancsódat és tűzhelyedet, Utolsó darab száraz kenyered 1 De azt aztán foggal, tíz körömmel. Démoni dűhvel es őrült örömmel — Ahogy lehet . . . Ahogy lehet . . . (Ahogy lehet, 1935). Az erdélyi élet »karszti sors«, de ragaszkodnunk kell utolsó tűzhelyünkhöz, megmaradt »talpalatnyi« földünkhöz »démoni dühvei«, a megfellebbezhetetlennek látszó végzettel szemben is. Ezt a hitet kell beleoltani templomon és iskolán, szavakon és tetteken át az erdélyi magyar ifjúság leikébe. A fiatal magyar nemzedék megértette Reményik szavát és valahányszor kolozsvári vagy vidéki kőrútjain megjelent a nagy költő fáradt, de hitetébresztő alakja a dobogókon, lelkes ünneplésben részesítette. A háború ut&ni ifjúság legjavának eszmei lélekformálásában költészetének döntő szerepe volt. És ő boldog öntudattal érezhette nem egyszer, hogy nem áll egyedül.
