Református Kollégium, Kolozsvár, 1941
9 magyar községben, középiskoláit a szatmári református főgimnáziumban végezte. Az érettségi után a kolozsvári egyetem bölcsészeti karára iratkozott be, a magyar-latin szakra. Mint szakvizsgálatot tett tanárjelölt 1909. szeptember 1-én a kolozsvári református kollégium főgimnáziumának helyettes tanára, 1912. szeptember 1-én rendes tanára lett. Itt tanított és tanult közöttünk, itt reménykedett, kétsé- geskedett velünk kisebbségi sorsban 1932-ig, amikor a debreceni egyetem a Pápay József halálával megüresedett tanszékre meghívta. 1920-ban megházasodott, feleségül vette Magoss Erzsébetet, az Egrivel szomszédos Mikola református lelkészének, Magoss Ferencnek leányát. A Magyar Tudományos Akadémia 1927-ben levelező tagjává választotta; úgy értesültem, hogy éppen 1941-ben akarták rendes taggá megválasztani. így folyt le minden külső mozgalmasság nélkül Csüry Bálint élete, ilyen egyszerűen, mint a legtöbb tanárnak. Legfeljebb egy németországi tanulmányút, a Szamosháton nyaranta megtett kutatóút, a moldvai csángók között végzett gyűjtőmunka hozott egy kis változatosságot ebbe az életbe. De hát az emberi életnek tartalmát- tartalmasságát nem a kívülről látható események adják meg. A gondolkodónak, a tudósnak a lelkében folynak le azok a mások számára rejtett történések, élmények, amelyekből mélyen szántó gondolatok, nagy elhatározások és komoly, úttörő munkák születnek. Tanulmányainak legfőbb tárgya már egyetemi hallgató korában a magyar nyelvészet, legkedvesebb, legszívesebben hallgatott professzora, Zolnai Gyula volt. Ekkor jelentek meg első cikkei, tanulmányai a nyelvtudományi folyóiratokban már 1907 óta. Első nagyobb tanulmánya, Teleki József mint nyelvész a Magyar Nyelvőr 1909. évi folyamában és mint különnyomat a Nyelvészeti Füzetek 55. számaként jelent meg. Ifjúkorában írt dolgozatai közül szakkörökben Az Ige keltett méltó figyelmet.* A kérdés történetének ismertetése után éles elemző készséggel fejtegette a maga jórészt egyéni felfogását az ige fontos mondattani szerepéről. Általában szeretett igazi tudós módjára ismeretlen területeket fölkutatni, új útakat törni. A különféle mondatok hanglejtéséről például alig volt valami olvasható a magyar nyelvtudományi irodalomban, ő a maga nyelvjárásának, az északkeleti-szamoshátinak alapján sok kisebb cikk mellett egész kis könyvet írt. Mondathanglejtésről lévén szó, természetesen csak az élő nyelvet vehette figyelembe, még pedig a nép beszédét, amelyet idegen hatás és a tanultak nyelve legkevésbbé zavart meg. Pedig akkor (ha jól emlékszem, a világháború alatt, vagy közvetlen utána, mert a kész munka pénzhiány és nyomtatási nehézségek miatt csak jóval későb jelenhetett meg)3 a nép még nem volt annyira divatban, mint manapság. Az ő figyelmét a nép nyelvére nem is a napi politika érdeklődése te*) Nyelvészeti Füzetek 63 sz. Budapest, 1910. 76. 1. *; A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformái. Magyar Nyelv XXI. 1925. és A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 22. sz. Budapest. 1925. 44 1. A tanulmány eredeti címe A szamosháti nyelvjárás mondatmelódiái volt, Gom- bocz Zoltán tanácsára változtatta meg.
