Református Kollégium, Kolozsvár, 1917
tette le. A székelyudvarhelyi kollégiumhoz 1913. szeptember 1-től rendes ének- és zenetanítónak választották meg. Innen a legszebb bizonyítvánnyal ellátva pályázott intézetünk és a kolozsvári ref- theologiai fakultás ének- és zenei tanszékére, amelyre a közgyűlés 1914. szept. 1-től megválasztotta. Tanszékünket 1914 szeptember 1-jén, a kitört háború izgalmai között foglalta el. Székfoglaló értekezését a háború befejezésével tartotta volna meg, de azzal most már örökre adósunk marad. Intézetünkben és a theologián nemes lelkesedéssel, alapos szaktudással és művészi rátermettséggel tanította az éneket és a zenét. Azonban buzgó, de rövid működését megszakította a katonai szolgálatra behívó parancs, melynek engedelmeskedve 1915. október 20-án bevonult a cs. és kir. 43. gyalogezredhez. Úgy a kiképzés, mint a harctér fáradalmait gyenge szervezete ellenére is férfiúi kitartással viselte. A harctérről írt leveleiben egy panaszszava sohasem volt; bizalom, kötelességérzet nemes kifejezése volt minden szava azokban is. 1916. szeptember 15-én Sangrodno di Mernánál hősi halált halt. Holttestét bajtársai a csatatéren temették el. Kedves, szelíd, nemes egyéniségének emlékezetét szeretett tanítványai és tanártársai híven és tisztelettel meg fogják őrizni, hősi halálának dicsősége pedig segíteni fogja az intézetet abban, hogy a jövőben is önfeláldozó, a kötelességekhez mindhalálig hűséges ifjúságot neveljen az egyháznak és a hazának. Hősi haláláról elöljáróságunk 1918. január 1-jén a következő gyászjelentést adta ki: A kolozsvári református kollégium elöljárósága, tanári kara és ifjúsága mély gyásszal jelenti, hegy Saja Antal egyéves önkéntes tizedes, a kollégium és a kolozsvári református theologiai fakultás rendes ének- és zenetanára, a cs. és kir. 43. gyalogezred értesítése szerint 1916. szeptember hó 15-én az olasz harctéren, Sangrodno di Mernánál 29 éves korában hősi halált halt. Bajtársai a csatatéren temették el. A haza oltárára áldozott ifjú életének boldog emlékezetét tisztelettel és hűséges szeretettel fogjuk megőrizni. Hősi halálának véres dicsősége soha ki nem apadó forrása lesz a kötelességek hű teljesítésének, az önfeláldozó hazaszeretetnek. Nyugalma legyen csendes! Emlékezete áldott!
