Református Kollégium, Kolozsvár, 1915
- 45 — Míg tehát örömmel nézünk reátok: nagy várakozásaink vannak jövendőtöket illetőleg. Nektek kötelességetek lesz, miután a harcokból kivettétek a magatok dicsőséges részét, erős és felkészült lélekkel venni részt hazánk sok sebének gyógyításában, a béke munkájában is. Pótolnotok kell tehát majd azokat a hiányokat, amelyeket az idők természete szerint a tanulásban, a tudásban szenvednetek kellett és kell, hogy ne csak szívben hű és bátor katonái legyetek a nemzetnek, hanem tudásban is erős vezetői annak a Magyar- országnak, amelynek megmaradásáért és jövendő nagyságáért ma fegyverben állótok. Ti pedig, kedves barátaim, ti többiek, nézzetek reájuk, akiknek az isteni gondviselés megengedte a dicsőséget, hogy a hazáért és a nemzeti szabadságért vérüket és életüket felajánlják és oda is adják, nézzetek reájuk ne csak szeretettel és büszkeséggel, hanem azzal a szent elhatározással is, hogy igyekezni fogtok méltó fiai lenni a kollégiumnak s az új nagy idők követelései szerint megszaporodott, megnövekedelt és megsúlyosodott • kötelességeiteket mindig híven és hívebben fogjátok teljesíteni. Most el fogtok menni az alma mater falai közül haza, a szülei hajlék boldog körébe. Ne pihenni akarjatok ott, hanem dolgozni ott is magatokért, szüléitekért, mindnyájunk javára: a hazáért. Legyen találékonyságotok az új meg új munkakör kitalálásában kimeríthetetlen, erőtöket növelje Isten a folyton növekvő munka arányában, hogy így jó, hü és boldog fiai lehessetek a kollégiumnak, az egyháznak és a magyar hazának ! Életetekre, munkátokra és a hazára Istennek áldását kívánva, az 1915—1916 ik iskolai évet bezárom.
