Református Kollégium, Kolozsvár, 1915
- 42 Az isteni akarat szép élet után, gyermekének s viruló unokáinak boldog köréből boldogabb útra szólította Geréb Márton nyugalmazott, tanárunkat az elmúlt iskolai év elején. Hálás szeretettel gondolunk kedves alakjára mindnyájan, akik ismertük őt, akik élveztük szerető szivének áldott melegét, láttuk az iskola ügyei iránt egy szép életen keresztül tanúsított nemes buzgalmát s hallottuk szeretettől meleg szavainak bölcs tanácsait. Ott nyugszik a messzi alföld akácai alatt tisztelt sírjában; nemes lelke itt van s maradjon is itt minden időkre az alma mater megszentelt falai között. Tetszett az isteni gondviselés kifürkészhetetlen akaratának újabb s nagy veszteséggel látogatni meg intézetünket, elszólítván az élők sorából báró Bánffy Ernő főgondnokunkat, a kollégiumnak majdnem három évtizeden át buzgó vezérét, nemeslelkü és fáradhatatlan igaz munkását, aki nagy őseitől örökölt buzgósággal szentelte idejét iskolánknak, s megértéssel és szeretettel vezetett bennünket azok felé a felséges célok felé, amelyeket a mi zászlónkra hitben erős, tudásban mély, nemes cselekvésekben készséges elődök áldott keze írt fel. Nem az utolsó abban a sorban, amelyet hazánk, egyházunk és iskolánk javára a Bánffyak, Bethlenek, Rhédeyek és Telekiek ősi törzse adott, akik által a nemzeti előhaladás nagy munkájában nemes frigyben egyesült itt a főúr, az egyszerű polgár és a jobbágy gyermeke. Áldott emléke szentelje meg és erősítse új vezetőink törekvéseit. Bíró András esperest, elöljáróságunk munkás és lelkiismeretes tagját is elvesztettük a lefolyt esztendőben. Őszinte igaz tiszteletünk és szeretetünk könnyezi a daróci kicsiny templom cintermében nyugvó pátriárkát. Vajha sok hozzája hasonló munkást rendelne az isteni gondviselés az úrnak kertjébe! És míg Bukovina határain újból dörögnek a támadó ellenség ágyúi s honvédő seregünk ott új leckét készül adni elleneinknek a rettenthetetlen bátorságból, a hősi önfeláldozásból és a megtörhetetlen akaratból, szivünk büszke gyászával gondolunk Kolomea véres mezőire s a kluczov-vielki sírra, ahol kedves tanárunk, Szabó Imre hősi halált halt, s ahol boldog álmát alussza a meg- véd^lmezett határok mögött. Örök dicsősége az a mező és az a sír ennek a kollégiumnak s nekünk mindnyájunknak, akik benne tanítunk és tanulunk. De