Református Kollégium, Kolozsvár, 1915
— 36 a világ bámulatára igazi képviselője, tökéletes megtestesítője a magyar honvéd. Az erkölcsi világrend feltétlen győzelmébe vetett kálvinista hittel, komolysággal s nemes öntudatos s nem gőgös büszkeséggel állja azt a pontot, a hova a haza állította. Állja azzal a szent meggyőződéssel, hogy ahová őt a nemzeti becsület állította, azt a pontot megvédeni és megtartani csak ő tudja. S azt a pontot, ahová lábát megvetette, meg is tartja, mert szereti lángoló lelkesedéssel ennek a szabad magyar földnek minden rögét, még ha egy talpanyatni sem az övé abból, szereti megható gyöngédséggel, mert egy eleven valóság reá nézve annak minden barázdája s az ősök szelleme, históriája, búja, bánata, öröme, lelkesedése szól hozzá annak mélyéből, ősei nevével öntözte földjéből. Kész örömest dobja oda életét, hogy ez a föld, melyen övéi élnek, azok is, akik rég elköltöztek s azok is, akik még verejtékeznek, szabad, független legyen. íme! Lássátok meg, nemes ifjúság, hogy ez áldozatos szeretet tüzében hogy meggazdagodott a magyar honvéd, hogy megnőtt, arányai mennyire megnagyobbodtak s általa hogy meggazdagodott a mi drága magyar históriánk! Iktassátok szivetek mélyébe, hogy minden áldozat, amelyet eszményeknek hozunk, ami meggazdagodásunkra szolgál. Az áldozat soh’se veszteség, de mindig százszoros nyereség. Iktassátok szivetek mélyébe, hogy áldozatos szeretet által nő a szív, szabadúl, emelkedik a lélek s tisztul meg, alakúi ki a maga erkölcsi komolyságában az emberi méltóság! Engedjétek lelke- tekre hatni a maguk egész sugárözönével ezeket a felséges eszméket, járják át annak egész belső világát s ennek a fényvilágnak minden sugarát szűrje át, hogy fényljék a ti lelketek is úgy, amint fénylik a kárpátok őrének belső alakja s legyetek ezáltal a nemzeti munkának őszinte, igaz munkásai e hazának széltében- hosszában! C
