Református Kollégium, Kolozsvár, 1915

I.

Az iskolai év kezdetén.

Ima.

Irta és 1915 szeptember 23-án a kollégium évmegnyitó ünnepén elmondotta Tárkányi György kollégiumi vallástanár.

Aki a te rejtekedben nyugszik, oh felséges Úr, mi kegyes Istenünk, az békességben fekszik és alszik, mert te befedezed azt a te szárnyaiddal, mint egy paizssal; akinek te vagy oltalma, erőssége, oh magasságos, azt nem érheti semmi veszedelem, mert te parancsolsz a te angyalaidnak, hogy kezükben hordozzák és őrizzék minden ő utaiban.

Valaki segítségül hívja a te szent nevedet szorongattatásai között, meghallgatod annak kiáltását a mélységből: te jobbodat nyújtod neki alkalmas időben és kiragadod a megróbáltatások árvizéből s a te karodnak erejével szabaditásod, megtartásod kősziklájára emeled.

Aki benned veti reménységét, meg nem szégyenül; megáll rendületlenül és nem fél, ha mindjárt a föld megindúlna is és ha szinte a hegyek a tengerbe merülnének, még ha a halál árnyékának völgyében járna is, bizton tekinti a mély sír éjjelét, mert „bár zordon, de nem lehet gonosz“, „mert a te munkád“, mert a te atyai szereteteddel velünk maradsz még a koporsóban is és a te szent fiad, az Úr Jézus Krisztus által nyereségünk maradsz még a halálban is.

A te kezedben van az erő és a hatalom, te vagy ereje a mi lelkűnknek is: te derűvel öntöd el a felleget és a borúlatot áttöri a te világosságod, te véghetetlen bölcseséggel mindent megcselekedhetsz feljebb, hogy nem mint kérnők, vagy elménkbe befogadhatnók.

1*