Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
89 — azonban mindjárt az iskolai év elején változás történik a tanítói karban. Pár napi tanítás után ugyanis szabadságot kér Juhász Albertné Barabás Blanka tanítónő, majd 1915. jan. 1-jével beadja lemondását az állásról. Az elöljáróság megbízásából rövid ideig Belle László ny. tanítóképző-intézeti gyakorló-iskolai tanító helyettesített, majd később Bereczky József okleveles tanítót alkalmaztuk az év végéig ideiglenes helyettes tanítóképen. Az 1914. év végéig a tanítás a szokott helyen, a régi kollégium tanítás céljaira legalkalmasabb helyiségeiben folyt. Ezek a helyek, mint általában a kollégium mindkét épülete az 1914. év nyarán a háború kitörésekor katonai laktanyául szolgált, a kollégium azonban szeptember elejére kitakaríttatta s teljesen rendbe hozva adta át az elemi iskolának. A karácsonyi szünidő után azonban oda kellett hagynunk szokott iskolahelyiségünket. A hadvezetőség ugyanis lefoglalta kórháznak a kollégium új épületét, amelyben a gimnázium tantermei, szertárai volt elhelyezve s a gimnáziumi osztályok átköltöztek az internátusúl és elemi iskoláúl szolgáló régi kollégiumba. Ilyen módon elemi iskolánkkal ki kellett költözni s alkalmas he y után kellett nézni. Ilyen alkalmas helyül kínálkozott a Petőfi-utcai állami elemi népiskola, amelynek — tudtuk — üres termei voltak. Kérésünkre Váró Béni kir. tanfelügyelő úr intézkedése folytán az iskola gondnoksága befogadta iskolánkat és pedig két tantermet rendelkezésünkre bocsátott teljesen, kellőt pedig a délelőtti tanítás végével, t. i. 10 órától kezdve. A teljesen rendelkezésünkre álló két tanteremben elhelyezett osztályokban a rendes időben, 8—12-ig folyt a tanítás, a másik két osztályban az óraszámot pár órával leszállítva 10—1 óráig. Hát bizony nehezünkre esett, hogy habár ideiglenesen is meg kellett válnunk régi kedves helyünktől, különösen hiányzott a nagy tágas udvar, amely olyan igen alkalmas vitézi tornázásra, különböző hadműveletekre és amely egyedül a mienk volt. Meg aztán kényelmetlen volt az is, hogy a tanulást 10 órakor kezdőknek nem volt alkalmas helye, ahol a tanítási idő kezdetét várják s télvíz idején szellős kapubejáratban kellett várakozniok. De hát úgy látszik a Gondviselés rendelése volt, hogy ők is megérezzék az idők viszontagságát s kivegyék részüket a szükségből, szenvedésből. Mindenesetre azonban hálás szívvel gondolunk a szíves vendégszeretetre, amelyben az intézet kiváló igazgatója, Kolumbán György és a tanító-testület részesített.
