Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
így munkánkat megkésve bár, de mégis megkezdhetjük. Sorainkba új munkások állottak be. Saja Antal rendes énekés zenetanárunk, akit körünkben szeretettel üdvözlünk, állását elfoglalta intézetünknél. Kollégiumunknak hat tanárát hívták be a mozgósítás alkalmával, akik jelenleg is katonai szolgálatot teljesítenek. Közülük Joó József kedves tanártársunk a harctéren van s már sok véres ütközetben vett részt, Szabó Imre, Nagy Jenő és Makkai Ernő rendes tanárok ez idő szerint még másnemű katonai kötelességeket teljesítenek, Gönczy László és ár. Illés Gyula helyettes tanáraink pedig mint egyéves önkéntesek vannak kiképzés alatt. Az itthon maradt tanárok hazafias kötelességükhöz híven önként elvállalták a hadba hívott kartársak helyettesítését; de teljes lehetetlenség lett volna a hat tanár minden óráját ellátniok a magukéi mellett. Azorfban a tanításban mégsem lesz semmi fennakadás ; mert Kolozsvár nemes áldozatkészségü tanárai közül többen, értesülvén az intézet súlyos helyzetéről, önként és nemes- lelküen felajánlották nagyéitékü szolgálataikat az iskolának. így a világtörténelmet a VII. osztályban maga a legkiválóbb élő magyar törlénettudós, dr. Márki Sándor tanár úr, az egyetem rektora fogja tanítani, a lélektant a VIII. osztályban dr. Schneller István egyetemi tanár úr, a természetrajzot az V. osztályban dr. Veress Elemér egyetemi tanár úr. Mellettük dr. Veress Endre, dr. Buday Árpád, Eördős László és dr. Ferenczy Aliklós tanár urak a többi történetórát látják el; kiviilök még dr. Bogsch Sándor óraadó tanár úr, Izsó Lajos, Róth József és Szurovy József tanár urak állottak be nemes áldozatkészséggel a kollégium munkásainak sorába. Midőn nekik a díjtalanúl vállalt munkáért, megbecsülhetetlen áldozatkészségükért itt is hálás köszönetét mondok elöljáróságunk és tanári karunk nevében, meg vagyunk mindnyájan győződve, kedves tanítványaink, hogy megértitek és átérzitek az ö cselekedetükben azt, amire ők előttetek rá akarnak vele mutatni: hogy minden időben, de főleg most, nemes szívvel és örömmel kell meghoznotok nektek is a közjó oltárára azokat az áldozatokat, amelyekre titeket az isteni gondviselés képesített. A kötelességteljesítés nagy leckeórái ezek a súlyos idők mindnyájunkra nézve. A nemzet minden egyes tagja, a legdúsabb- tól a legszegényebbig, a legnagyobbtól a legkisebbig csak egyetlen egy módon lehet emberi becsülésünkre érdemes. Ha magába száll és aggódó lelkiismeretességgel állapítja meg magában : mi