Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
Az iskolai év kezdetén. Ima. Irta és 1914. szeptember 20-án a kollégium év-megnyitó ünnepén elmondotta Tárkányi György kollégiumi vallástanár. Tebenned bíztunk eleitől fogva, te voltál minden időben a mi reménységünk kősziklája, világok alkotója, gondviselő Istenünk, Atyánk az Ur Jézus Krisztus által. Benned van a mi bizodalmunk, reád néznek a mi szemeink; hiszen kiben bízhatnánk, ha nem benned; kire néznénk, ki reménnyel biztathatná szivünket, ha nem reád, aki egyedül vagy Ur mennyen és földön és egymagad elégséges vagy a megtartására s te közel vagy mindazokhoz, valakik segítségül hívnak téged és meghallgatod a téged félőknek esedezését. Oh bizony benned bízunk; hiszen kicsoda olyan nagy és erős, mint te, oh Isten; kicsoda olyan nagyságos szentséggel, nagy félelemmel tisztelendő, csodálatos dolgoknak cselekedője, aki jegyeket és csodákat cselekszel mennyen és földön és a te jegyeid mely igen nagyok és a te csodáid mely igen erősek! Te megékesíted a földet bőséggel, gazdagsággal és ismét kiöntöd felette a te búsulásodnak haragját; bocsátasz alá vért, tüzet és füstnek gőzölgését. Te szólsz a te szentségednek magasságán és megrendül a föld; parancsolsz a tengernek és zúgnak habjai s szavaddal ismét lecsendesíted, ha hullámai magasra emelkednek; megrendíted az országokat és nehéz dolgokat láttatsz a te népeddel. Erős, hadakozó Isten vagy te, akinek hatalmadban van mind a segítés, mind a megveretés; megtarthatsz és isméi elveszíthetsz, hadakat némítsz el a föld széléig, kézíveket törsz és kopjákat rontasz, hadi szekereket égetsz el a tűzben.
