Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
- 2Ó kebelére, honnan nem is vált meg többé eredménydús és lelki- ismeretesen végzett tanári működése befejeztéig! 1888-ban lett a kollégium rendes tanárává, s mindig büszkesége volt, hogy egész erejét, tudását annak a kollégiumnak szentelhette, mely őt keblére ölelve lehetővé tette, hogy a tudományos pályán emberré legyen. 20 évi tanárkodás után a tanári kar és a kollégiumi elöljáróság azzal juttatta kifejezésre szakadatlan lelkiismeretes munkássága iránti elismerését, hogy egyhangú határozattal a kollégium igazgatójának választotta meg. Ezzel Balogh Károly élete törekvéseinek betetőzését érte el; mindig vágyott e kitüntetésre, s mikor elérte, kettőzött munkával akarta kifejezni az alma mater iránti háláját. Sajnos, már alig egy évi igazgatói működés után súlyos betegség bénította erejét. Sokáig küzdött a kór ellen, nem akarván tudomást venni erői hanyatlásáról, míg az 1909. év őszén kénytelen volt szabadságot kérni, amint hitte: rövid időre; de állapota sulyosodván, 1910- ben nyugdíjaztatását kérte, s 29 évi tanári szolgálat beszámításával mint igazgató vonúlt nyugdíjba. A könnyebb életmód betegségét is enyhítette. Csakhamar egész energiájával ismét a közérdek szolgálatába állott, s egyfelől mint az Emke szorgalmas jegyzője, másfelöl mint egész életében megingathatatlan függetlenségi politikus, a kolozsvári függetlenségi párt végrehajtó bizottsági tagjaképen, s végül mint a kolozsvári törvényhatósági közgyűlés választott tagja fáradhatatlan munkásságot fejtett ki. Az 1915. év elején az Emke egy bizottsági ülésén munka közben sújtotta ismét betegsége, mely rövid két hét alatt el is ragadta 1915 jan. 29-én este 8 órakor Honvéd-u. 71. számú lakásán. 1889-ben nősült meg, feleségül vévén Nagy Bertát, Nagy Elek bonczhidai református lelkész leányát. Gyermekekkel nem áldotta meg az ég frigyöket, tehát feleségével együtt jó szivük melegét rokonaik gyermekeire árasztották. Károly egyik testvérének fiát, Milie Gézát mint gyermeküket nevelték, gondozták zsenge gyermekkorától, míg iskoláit végezte. Munkálkodásának élő tanújelei ezer meg ezer tanítványának a klasszikusok iránti lelkesedésével szivébe oltott szép eszmék nevelő hatásán kívül filológiai, pedagógiai és társadalmi szakértekezései, felolvasásai és czikkei, s az a szeretet, tisztelet és ragaszkodás, mellyel mindenki viseltetett iránta, aki csak ismerte. Halála mély gyászt hagyott maga után még a világháború irtózatosságai közepette is.
