Református Kollégium, Kolozsvár, 1914
— 115 Kell, hogy mindnyájunk lelkét, akik élünk, szent nyugtalanság marcangolja, midőn visszatekintünk munkánkra: hogy nem végeztünk el mindent, hogy többet kellett volna dolgoznunk, hogy tovább kell dolgoznunk, keményebben, kitartóbban, hogy gondolkoznunk kell: hol kell használnunk, hova kell állanunk, minő munkára kell még vetni a kezünket. Gondolkoznunk kell azon, minő áldozat, az áldozatoknak minő sora az, amely legalább távolról megközelítheti azokét, akik életüket adták oda a legszentebb földi valóságért, a hazáért. Midőn százezrek drága élete vált szent áldozattá a hazáért és a szabadságért a hősi halálban, akkor nincs munka, nincs odaadás, nincs áldozat, amelyről mi élők azt mondhatnók magunknak, hogy elég volt. Nekünk, akik élünk, azt, hogy élünk, expiálnunk kell a szakadatlan, a kitartó, a becsületérzés ötletességével új meg új hazafias munkakört találó és azt betöltő kötelességteljesítéssel. Halottaink. Ebben a tekintetben örök példányképül álljon előttünk szeretett tanártársunk, jó tanárotok, Szabó Imre, aki a kötelességeknek szentelt példásan tiszta és nemes életét a harctéren, a becsület szent mezején elért dicsőséges halálával koronázta meg. Emlékezetének a jövő iskolai évben emlékünneppel fogunk áldozni; nagy veszteségünknek és fájdalmunknak kifejezése legyen most az a nehány sor, amely baráti szív melegségéből fakadva Értesítőnk első lapjain reámutat azokra a kiváló erényekre, amelyek legjobbjaink közé emelték oly korán elvesztett kedves barátunkat. Dr. Kálmán János rendes tanárunkat és Balogh Károly nyugalmazott igazgatónkat is elszólította az életből az elmúlt gyászos év folyamán az isteni gondviselés. A kollégium dicsősége, hogy reájuk is mint a valódi mélységükben felfogott nemes kötelességek hü teljesítőire mutathatunk. Valóban legjobbjaink voltak ők; méltók reá, hogy kövessük az ők életét munkásságában, tisztességében, törhetetlen kitartásában, nemes gondolkozásában és példás kötelességtudásában. Akarjuk, hogy ők tovább is éljenek itt közöttünk. A kötelességek hü teljesítésének iskolája kell hogy legyen a mi kollégiumunk. És az lesz, ha mi, akik élünk, tanulunk a halottaktól. Elhúnyt tanáraink tanszékeit a főhatóság hozzájárulásával elöljáróságunk csak a háború befejezése után fogja betölteni. Elvesztettük az elmúlt évben Módy Eleket is, a kollégium 8*
