Református Kollégium, Kolozsvár, 1913
I. Iskolai év kezdetén. Ima. Irta és az 1913—14. iskolai év megnyitó ünnepén, 1913. szeptember 6-án elmondotta Tárkányi György vallástanár. Zsibongó, dolgos méhraja megnépesíti, az élet és munka zajával tölti be ismét elnémult, csendes téréit, boltíveit e tisztes hajléknak, százados intézetnek s az élet és munka zaja száll jó illatú áldozatul hozzád, óh Magasságos, akinek szent a te neved és akit mi Atyánknak nevezünk az Ur Jézus Krisztus által. Oh! fogadd el, vedd kedvesen áldozatunkat, fogadd kegyelmesen ünnepszentelésünket, mert a te dicsőségedet visszhangozza, aki forrása vagy minden életnek, akitől kiárad az élet lehelete! Oh! fogadd el kegyelmesen, mert a te akaratodat munkáljuk e hajlék falai között! A te akaratodat munkáljuk e hajlékban, aki szólottái: „íme, én nektek adom e földet: hajtsátok azt birodalmatokba, uralkodjatok a földön és a földön élő minden teremtett dolgokon.“ És adtad nekünk az értelemnek lelkét, adtad a léleknek erejét, az akarat képességét, bogy megismerjük a teremtett világ titkait s be tudjuk tölteni a te szent rendelésedet. A te szent akaratodat cselekesszük itt e százados hajlék falai között, aki szólottái nekünk szent igéd szavaiban, mondván : „Munkával egyetek a földnek kenyeréből, dolgozzatok, míg nappal van, hogy senkinek terhére ne legyetek és másokkal is jót tehessetek ; dolgozzatok, munkálkodjatok nem csupán azért az eledelért, amely szükséges e földi életre, hanem azért is, amely táplál az örökkévalóságra. “ A te akaratodat cselekesszük e hajlék falai között, aki adtad nekünk az értelemnek lelkét, hogy szerezzünk általa bölcseséget, amely megvilágítja a mi utainkat; bölcseséget, amely onnan
