Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
7? gery Antalhoz intézett ajánló leveleivel mént fel. Az első először korrektoréi alkalmazta a Hon mellett, melybe rövid időn irogatni is kezdett. Tekintettel nyelvismereteire, hamar reábízták a külföldi lapok szendéjét, de nemsokára önálló politikai közleményei is jelentek meg. Csengery Antalnál nevelői állást kapott, úgy hogy 'megélhetése már az első hetekben biztosítva volt. A kenyérkereset mellett szorgalmasan járt az egyetem jogi fakultására is és a jog- és államtudományi tanulmányok mellett különösen a közgazdasági és pénzügytani tanulmányokra fordította minden idejét. Két év alatt letette az államtudományi és a bírói vizsgát, közben-közben tanított, tanúit és írt. 1868-ban már tagja a Hon szerkesztőségének, rövid időn első vezércikkírója, évenként 200-ra tehető vezércikket írt; 30 éves hírlapírói pályáján előbb a Honnál, később a Nemzetnél összesen több mint őOOO a megjelent vezércikkeinek száma. Jelentek meg cikkei még sok más lapban is, így a Magyar Polgár, Economiste Francais, Politische Corres- pondenz, Fremdenblatt, Budapesti Szemle, Fővárosi Lapok, Vasárnapi Újság s még számos más szaklap, napilap és folyóirat hozott kisebb-nagyobb közleményeket a tollából. Az ember el nem képzelheti, hogy egy fiatalember hogy tudott időt szakítani ekkora munka kifejtésére. De ő megmutatta, hogy az idő haladtával képes még jobban fokozni a munkásságát s minden pillanatát felhasználni. Az élete folyamán megírt önálló tudományos munkái hatalmas könyvtárt tesznek ki. Ez persze csak úgy volt lehetséges, hogy' szórakozásra, kellemes időtöltésekre nem szakított időt magának. A nagy lelki fáradozást tornázással ellensúlyozta. Szobájában súlyzókat tartott s mindennap megszabott időtartamáig izmait erősítette. Mégsem maradhatott visszahatás nélkül a sok és kimerítő szellemi munka. Mikor öccse, István, kolozsvári tanulmányainak végeztével Budapestre jött, aggodalommal látta, hogy bátyja teljesen elvonul a világtól, napról-napra idegesebb és visszavonulóbb. Tanácsai, hogy több pihenőt vegyen túlhalmozott szellemi munkái közben, hiábavalók voltak. Iránta való szeretetét használta fel, hogy bátyját lehetőleg elvonja a túlhajtott munkától. Arra emlékeztette őt, hogy a kolozsvári kollégiumban, mikor együtt folytatták tanulmányaikat, milyen jól gyakorolták magukat napi sétájuk közben a francia s az angol nyelvben s milyen jól elszámoltak egymásnak végzett napi munkáikról; ennek a gyakorlatnak a folytatására beszélte reá bátyját. De ezek a kedves és bizalmas
