Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
T : SB évi Özvegység után 1899. június 23-án hányt el a szerető édesanya. Sándor, akkor már kereskedelmi miniszter, mikor édesanyja betegségéről — mely utolsó betegsége is volt — értesült, azonnal haza jött Budapestről, mellette virrasztóit éjjel, őrködött nappal. Június 20-án, kedden azzal utazott el, hogy a következő vasárnap ismét eljöhet, de most országos sürgős gondjai visszaszólítják Budapestre. Az orvosok biztatására azzal a megnyugvással ment el, hogy anyja jobban van, de azért mindennap táviratot küldetett magának. S pénteken már gyászbírt vitt a távíró, hogy elvesztette a legszeretettebb, a legjobb édesanyát. Annyira lesújtá a gyászhír, s az, hogy nem lehetett anyja mellett utolsó óráiban, hogy mikor a ravatalhoz lejött, lerogyott a holttest mellé, csókolta kezeit s órák hosszáig nem tudták megerősítni testvérei, a g.önge nők. Azután gyakran zarándokolt a házsongárdi temetőbe a kicsiny sírhoz, mely magába zárta szeretett anyját. Az édesanya halála alkalmából a Kolozsvárt megjelenő Magyar Polgár 1899. június 23-iki számában így ír: ..........„Az édes apa halála után az öt árváról valóságos ö nfeláldozással gondoskodott. Ekkor még legnagyobb fia,- a mostani kereskedelmi miniszter is csak 19 éves ifjú volt, aki segélyére volt ugyan édesanyjának, de a munka súlyának terhesebb részét mégis ez a mintaszerű nő és anya hordozta. A gazdaságot ritka pontossággal és buzgalommal kezelte. Amihez nem értett, azt megtanúlta, s hogy oláh munkásainak köny- nyebben rendelkezhessék és hogy magát annál könnyebben megértesse, megtanúlta az oláh nyelvet is. Korán kelt és késő estig dolgozott. Megvont magától minden kényelmet, hogy gyermekeinek annál többet adhasson. Akárhányszor munkásaival étkezett nemcsak azért, hogy szerény viszonyai közt példát adjon nekik, de mert igazi puritán asszony volt, aki a legegyszerűbb életmóddal is beérte. 0 maga teljes életében az egyszerűség igazi mintaképe volt, de annál szebben, annál fényesebben ragyogott lelke a hű nő és a szerető anya erényeiben. Férje halála után csak gyermekeinek élt. Ezeknek szentelte minden óráját s ezek körében találta fel igaz boldogságát. Ha az utóbbi időben betegeskedett, mikor gyermekei jöttek látogatására, úgy érezte, hogy körükben betegsége enyhül. Hallóképessége is öreg korában fogyatékos volt, de ha gyermekei 4 49