Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
VI. IMÄ Hegedűs Sándor emlékünnepén, 1913. június hó 14-én. Irta: Tárkényi György. Leomlunk buzgón színed előtt, dicsőség és hatalom ura, Atyánk a Jézus Krisztus által s tisztelettel leborúlva előtted, oh Mindenható, magasztaljuk nagy jóvoltodat, áldjuk kegyelmes gondviselésedet, hogy a munka terhes napjai után elhoztad nekünk ismét a nyugalomnak, üdvösségnek áldott szent napját, amelyet a világ fundamentumának felvettetésekor magadnak választottál és atyai kegyelmedből megszenteltél és megáldottál. Megszenteljük ime mi is, a te házad népe, a te meződnek juhai, megszenteljük mi is a te napodat, megjelenve itt színed előtt ájtatos ünnepi érzelmekkel, áldozva itt neked keblünk szentélyében a hálaadásnak és magasztalásnak áldozatával, oh örökké való Isten, áldott szeretet, akinek jóvoltod mindennap megújul mirajtunk s egyik hétről a másikra vezérel minket, aki gondviselésed szárnyain hordozol minket, gyermekeidet s elrejtesz a te sátorodba a vészek ellen, aki az elmúlt héten is segítettél, hogy hasznosan töltsük napjainkat s teljesítsük kötelességeinket, amelyekkel mindnyájan megbizatánk. Megszenteljük a te napodat, megemlékezve hálás szívvel e napon a te kegyelmes gonviselésedröl, amellyel léteit adtál nagy, nemes rendeltetésű alma materünknek s őrt állasz mellette szent lelkeddel, hogy ez az ősök hitbuzgósága és áldozatkészsége nyomán keletkezett intézet legyen szüntelen erős vára, oltalma s menedéke az igaz bitnek, tiszta tudománynak, az értelmi fényességnek és nemes erkölcsöknek, az igazság éhezésének és szomjuhozásának, a nagy eszmények után való sóvárgásnak; őrt állasz lelkeddel, hogy munkáját vezesse és irányítsa a bölcseség, amely onnan
