Református Kollégium, Kolozsvár, 1912

28

Ezek után megállapíthatjuk a relativitás elvének legfontosabb következményeit. Igen érdekes, hogyan jelentkezik a test térfogatának Lorentz által feltételezett mozgás okozta változása.

Gondoljunk ugyanis a- mozgó B megfigyelőhöz rögzített koordináta-rendszerben egy merev golyót, melynek egyenlete a Zí vel mozgó koordináta-rendszerben :

x’a -f y'2 z’2 — R. hol R a golyó sugara.

Ugyanennek a golyónak egyenlete az A-hoz rögzített koordináta- rendszerben t = 0 időpontban

x2

v2 -f- y2 -f- z2 = R2. Ez egy oly forgás-ellipszoid c2

egyenlete, melynek tengelyei' R Y 1 —- ) R- R.

A golyót tehát a nyugvó A megfigyelő a mozgás irányában összelapítva látja. Ez a deformáció tisztán csak a tér és idő elörebocsátűtt definiciójának a következménye. Ez a térfogatváltozás ugyanaz, mint amit Lorentz vett fel a Michelson-féle kísérlet eredményének magyarázatára. Ha a v sebesség, melvlyel a B megfigyelő mozog, növekszik, a megrövidülés fokozódik, míg v = c-nél minden test síkidommá lapul össze. Ha v j> c, az ellipszoid képzetes lesz. Ennek az esetnek tehát a relativitás elve alapján nincs fizikai jelentése. A relativitás elve szerint tehát a fénysebességnél nagyobb sebességek lehetetlenek.

A relativitás elve alapján fölépített mechanikában ezek szerint merev rendszerek nincsenek; a merev testek fogalma a relativitás elvével ellenkezik oly értelemben, hogy minden mozgó testnek a nyugvó megfigyelőtől mért méretei a mozgás sebességétől függenek ; ha pedig a merev testeket velük együtt mozgó mértékkel mérjük, méretváltozást nem tapasztalunk, mert hiszen a mérték is úgy változtatja hosszúságát, mint a kimérendő test.

A relativitás elvének elfogadásával a Lorentz-léié elektronelmélet alapfeltevését, a nyugvó éter feltevését el kell vetnünk. Mert mihelyt egy nyugvó anyag adva van, amelyben lefolynak az összes jelenségek, a mozgó lest sebességének reá vonatkozólag meghatározható sebességgel kell bírnia, aminek pedig a meghatá-