Református Kollégium, Kolozsvár, 1912
Í8 ő maga fejtette ki benne intelligenciájának, szellemiségének tartalmát s midőn ennek tudatára ébred, okvetlenül öröm, gyönyörűség fogja el, önmagát megbecsülni és szeretni fogja. De önszerotctét a tárgyra is átruházza, mert abban önmagára ismer, azt is meg fogja becsülni s értékesnek fogja találni. Hogy pedig mit jelent az, ha a tanuló kedvvel, szeretettel foglalkozik valamely tárggyal, azt hiszem, nem szükséges fejtegetnem. Bizonyos, hogy kezdőfokon nem fogja mindjárt az abszolút önértéket keresni és meglátni a tárgyakban, más szóval, a tudományokat nem magukért a tudományokért fogja tanulni, hanem a korának és természetének megfelelő hedonisztiluis álláspontról csak a velük járó élvezet miatt fogja szeretni és értékesnek találni. Igaz, hogy a hedonisztikus értékelés az értékelésnek legalacsonyabb foka, de ez nem baj, födolog, hogy a tanuló ismeretei gyarapodjanak s az elérendő célt tartsa szem előtt; a maga helyén és idején nem szabad fukarkodnunk az elismeréssel, mely aztán számos alakban nyerhet kifejezést. Intelligenciája fejlődésével majd rá fog jönni arra is, hogy a saját öntudatos tevékenysége által megszerzett ismereteknek a velük járó élvezeten kívül más, magasabb rendű értéke is van. Ugyanis az iskolában vagy bárhol szerzett ismeretek anyagi és formai tekintetben szoros összefüggésben vannak egymással. Egyik a másiknak előzménye, oka, alapja, eleme, vagy bárhogy nevezzük is, egyik ismeret a másikat vagy magyarázza s így a megértést teljessé teszi, vagy bizonyítja, azaz az ismeret igazságát nyilvánvalóvá és szükségszerűvé teszi. A megértés és bizonyítás minden megismerés nélkülözhetetlen alkatrésze s ezért az ismeretek logikai haszonértéke éppen abban van, hogy egyik a másikat vagy magyarázza, vagy bizonyítja. Nyilvánvaló, hogy a magyarázat és bizonyítás csakis az ismeretesből indúlhat ki, ismeretlennel magyarázni vagy bizonyítni valamit teljesen hiábavaló munka, melynek semmi pozitív eredménye nem lehet. Az ismeretek logikai haszonértékében gyökerezik a tudományok gyakorlati fontossága, praktikus értéke is, melynek az emberiség kulturális fejlődésében mindig elsőrendű és döntő szerepe volt. Csak azt nem kell hinnünk s tanítványaink leikébe sem szabad beleplántálnunk azt a meggyőződést, amint azt a legtöbb szülő megteszi s Ostwaldék tudományosan is hirdetik, hogy a tudásnak csak annyiban van értéke, amennyiben birtokosának vagy másnak
