Református Kollégium, Kolozsvár, 1911

69

Ezek szerint a kézügyességi oktatás célja eredetileg közgazda- sági, ipari jelentőségű volt. így fogták fel ezt hazánkban is a hetvenes évek végén s jelszóvá lett: „Fejlesszük a házi-ipart!“ Idők folyamán e felfogás megváltozott, s a kézügyességi oktatás mint nevelőeszköz lépett előtérbe, s ez ma már clvitázhatatlan tény. Azonban eredmény csak módszeres irányítás mellett érhető el.

Nevelőhatásai ezekben összegezhetők:

A kézügyességi oktatás

a) rendre, pontosságra, gondosságra szoktat;

b) munkára, szorgalomra, kitartásra serkent;

c) az iparos-osztály megbecsülésének alapvető iskolája;

d) elősegítője az egyéni kiválasztódásnak ipari pályára;

e) fejleszti az ízlést, a tervszerű munkálkodást, a képzelőerőt;

f) megtanítja az ifjakat a fontosabb szerszámokkal való bánásmódra s azok megkimélésére ;

g) megismerteti a nyersanyag tulajdonságait feldolgozhatás szempontjából.

E nevelői hatások teszik a slöjd-oktatást értékessé s bár bevezetése tetemes költséget igényel úgy felszerelésében, mint a nyersanyag beszerzésében, mégis a műveltebb államok minden fokú iskolája elengedhetetlen szükségletnek tartja bevezetését. Dán- és Svédországban az egyetemeken is tanítják.

A kézügyességi oktatás külföldön lép fel, s hatása hazánkban is érezhető lett már a 13. században.

Comenius A. J. volt a legelső, ki nevelőhatását mérlegelte s megállapította. Neveltessenek a gyermekek kézügyességre is. Az egészséges gyermek mindig foglalkozik valamivel, mert természetében van az élénkség, mozgékonyság, érdeklődés. Jelöljünk hát számukra ezeknek megfelelő munkakört is, hol testi erejét, ügyességét érvényesítse. Tehát az az igazi nevelés, melyben az érzékek, az ész és emlékezőtehetség, a nyelv, a lélek és szív mellett a kéz is sokoldalúlag képeztetik.

A Comenius nyomdokain halad Franke A. H. és Locke. — Mivel a fiatal ember nem tanúihat, olvashat és beszélhet mindig, szabad óra felett is kell, hogy rendelkezzék. S ezt, ha nincs alkalma jól felhasználni, kevésbbé jól fogja eltölteni. Az ifjú sohasem kívánkozik teljes nyugalom és tétlenség után, s ha mégis megteszi, ez oly hiba, melyet föltétlenül meg kell szüntetni. így lesz a munkásság támasza az erkölcsi nevelésnek.