Református Kollégium, Kolozsvár, 1911

61

munkanapokból is a nyugvásra való idő sérthetetlenségét. Hogy vívmányainak eredménye mi lett, közvetlenül, legszűkebb környezetünkben, egy város életében is eléggé tapasztalhatjuk. Az életviszonyok megnehezülése az elviselhetetlenségig. A szabad idő dőzsölése felemészti a munka szerzeményét. A fokozatosan terjedő rendetlen életmód fogyasztja a munkaerőt, tompítja a munkakedvet, leszállítja a munka eredményét. Az eredeti talajából kitépett hasznos növény mérges gyümölcsöt terem. A szociálizmus vasárnapja a művelődés rombolásának, a bűnök felbúrjánzásának napja.

Pedig e nap a művelődés megbecsülhetetlen klenódiuma, a népjólét alaposzlopa. De áldása csak a keresztyénség anyaföldéből sarjad ki. Áldása, igazi jóltevője azon népeknek, melyek valóban megszentelik. A legfejlettebb iparú, a legfokozottabb versenyü, de egyszersmind a legkeresztyénibb életű népek példája bizonyítja ezt, kiknek hatalmas munkaerejét — mint a gépkerekek tengelyét a nélkülözhetetlen olaj — táplálja e nap megszentelése.

Tanulságos volna sorra kimutatni, tudományok, művészetek, irodalom és költészet mennyire össze vannak forrva eredetökben, gyökereikben a kerésztyénséggel. Költészetről, művészetekről úgy- szólva általánosan tudjuk ezt. De az egyes tudományágak története is hasonlóra tanít. Még a természettudományokban is azok állanak legmagasabban, kik előtt tudományos kutatásaikban Isten művei elrejtett titkainak kiftirkészése lebegett. A nagy Newtonról fel van jegyezve, hogy csak kalap-levéve ejtette ki Isten nevét. A modern nyelvtudományok eredetét a bibliafordításoknál kell keresnünk. A bibliafordítás legtöbb nép irodalmi nyelvének lett az alapja.

S nem elvitázhatatlan tény-e, hogy Európa legtöbb népének nemzeti irodalma, a tudományok szerteágazó vizsgálódásai a reformáció hatására indultak meg? Mert a reformáció azzal, hogy a szentírás visszaállított tekintélyével szemben minden mesterségesen létrehozott tekintély lenyűgöző hatalma ellen tiltakozott, protestált, feloldotta az emberi szabad vizsgálódás szárnyait, megszentelte, felemelte a már-már aláhanyatlott keresztyén művelődést.

Nemcsak megmentette, nemcsak felemelte, de megtartó erőt is vitt bele. Ezt sem vehette másból, csak az ős keresztyénségből s annak egyetlen okmányából, a szentírásból. Az evangéliumok s az apostoli levelek tanításával harcolt a művelődés legnagyobb, legősibb, talán egyetlen ellensége, a bűn ellen.