Református Kollégium, Kolozsvár, 1911
44 tevékenységet fejtett ki. Dés város megújult, megszépült, a Számos- völgyi Vasút megnyílt, a magyar államellenes törekvések elültek. Ó tudott, látott mindent a közigazgatás legkisebb részletéig. Közéletéről, jegyzők dolgairól nemcsak az alispán és szolgabírák jelentéseiből szerzett tudomást, hanem maga is vizsgált mindenfelé. Szászok, románok közül is felkarolt és elősegített sokat, akiket érdemeseknek és a magyar államhoz hűeknek talált. A kormánynál levő aránytalan befolyását is fölhasználta hű emberei megjutal- mazására. Elkövetkezett aztán Tisza Kálmán hosszas kormányzásának vége és gr. Szapáry Gyula lett miniszterelnökké. Az új miniszter- elnök enyhébb húrokat kívánt pengetni a nemzetiségekkel szemben és br. Bánffy Dezsőnek ott kellett hagynia főispáni állásait. 11. Akkor úgy látszott, hogy politikai szerepének legalább is hosszú időre vége van. De gyorsan jött a fordulat éppen gr. Szapáry útján. A képviselőházat az elhatalmasodott ellenzék miatt fel kellett oszlatni. A miniszterelnök erőskezű házelnököt keresett az előbbi engedékeny Péchy Tamás helyett. Tiszáékhoz fordűlt tanácsért és ők br. Bánffyt ajánlották. Így lett magának a miniszterelnöknek felszólítására képviselővé és házelnökké. Alig van példa a parlamentek történetében, hogy egészen új képviselő egyszerre az elnöki székbe üljön. Bánffy volt tagja és jegyzője a főrendiháznak; de a képviselőház egészen más. Ott ismerni kell a szelek járását, megállapodott összeköttetésekkel bírni, tisztában kell lenni szokásokkal, egyénekkel, előzményekkel. Az új elnöknek mindezekben érezhető fogyatkozását saját nagy erejével kellett pótolnia. Érezhette azt is, hogy míg főispánkorában minden idejét és erejét a kormányzás gyakorlati teendőire fordította, saját elméleti továbbképzésére nem fordított annyi gondot, mint későbbi nagy feladatához szükség lett volna. Az elnöki széket mindamellett oly erővel ülte meg, hogy midőn az egyházpolitikai törvényjavaslatokat a főrendiház ismételve visszautasította, a miniszterelnökségből lelépő miniszterelnök, dr. Wekerle Sándor, őt ajánlotta utódjáúl. Egy még ki nem adott emlékiratból vettem azt az értesítést, hogy az ellenzék fényes nevű vezére, gr. Apponyi Albert, hasonlóképpen őt ajánlotta. Az volt az általános vélemény, hogy Bánffy kormányzása csak igen rövid életű, átmeneti lesz. Annyival inkább, mivel legnagyob- bára még ki nem próbált, új embereket hivott meg a kabinetbe.
