Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
142 vetése minden eljárásában és cselekedetében. Gyermekkoromban a hivatott költőket és írókat tartottam a világ legnagyobb bölcseinek és legnagyobb jótevőinek. Aztán úgy képzeltem és hittem, hogy — kik az Írókat és költőket is tanították és nevelték — a tanárok csak tudásban is jellemben kiváló, lélekben és szívben nemes emberek lehetnek. E gyermeki hitemben megerősített az a szerencsém, hogy tanítóim és tanáraim kolozsvári ref. collegiumunknak elemi, iskolájában is, főgymnasiumában is kiváló emberek voltak, akiket én csak szeretni és tisztelni tudtam. Tanáraimnak, elöljáróimnak működése, életmódja, példája tárta fel előttem a tanári hivatás magasztosságát és vezetett a tanári pályára. Így végtelen öröm töltött el, hogy először is coile- giumunk nyújtott számomra alkalmat (ezelőtt 30 évvel) e hivatásnak szolgálni. Végtelen volt az örömöm és boldogságom mikor egykori szeretett tanáraim és elöljáróim jóindulata s bizalma folytán itt nyertem végleges állást is a legszebb munkakörben tölteni éltemet református autonom tanintézetben, hol teljes odaadással, szabadon szentelhetni minden erőnket az igaz, jó és szép kutatására, tanítására és mívelésére. Szem előtt tartottam, hogy ezt a tanintézetet a legnemesebb, legtisztább lelkesedés és áldozatkészség létesítette a reformáció, az Isten, a tudomány, liberalismus s elő- haladás szolgálatára és magyar nemzetünk erősödésére. Szem előtt tartottam collegiumunknak kiváló mesterekben gazdag, háromszáz éves szép múltját, helyét erdélyi református coliegiumaink sorában s azt, hogy épen helyénél fogva itt Kolozsvárt, a társintézetek nemes versenyében is, folyton fokozottabb erőt kell kifejtenie rendeltetése betöltésére. Szem előtt tartottam, minő kívánalmakkal és követelésekkel lehet tanintézetünk működése iránt református egyházunk s magyar nemzetünk, minő reményekkel a családok, szülők egyenként. Aztán tudva, hogy az ember, főleg a gyermek és ifjú mily nagy mértékben van alávetve a befolyásoknak, mily könnyen sajátíthat el jó vagy rossz szokásokat, mennyire hajlítható a jóra, vagy rosszra, a munkára, vagy munkátlanságra, a siker mily táplálóan emeli önbizalmát s fokozza erejét, ellenben a sikertelenség mily nyomasztóan tompítja és vezeti lemondásra: ezek tudatában mélyen éreztem mindig, hogy a tanár nem nyugtathatja meg magát azzal, hogy classificál és bíráskodik és a rossz növendékeket eltávolíttatja, hanem mint tanítványainak lelki orvosa és védője törekednie kell
