Református Kollégium, Kolozsvár, 1910
10 Tűzzel-vassal pusztították régen ezt az országot ellenségei s a magyar ezer esztendőn át meg tudta védelmezni. Elfogyott a fegyveres ellenség, de annál ádázabb erővel küzdenek ellenünk jó szomszédaink a kultúra s közgazdaság fegyvereivel. A most negyven éve kezdődött új küzdelemben is dicsőségesen megállotta helyét a most már elmúlt utolsó nemzedék, s a közművelődés, vagyonosodás terén olyan magasra emelte Magyarországot a millennium évéig, aminőről félszázaddal ezelőtt még nem is álmodhattunk. De a küzdelemnek vége nincs, nehéz feladatok várnak reátok is, akik a jövő nemzedéket képviselitek. Nem egy gondolja közületek: mit tehet az én gyönge erőm ily hatalmas harcban? Megvívják majd az erősebbek, reám bizonyára nem lesz szükség... Ifjú barátom, ne mérlegeld erőidet, éppen reád van szüksége hazádnak! Neked csak erős akarattal akarnod kell; dolgozzál, tanúij és hazádat naggyá teszed. Legyen erős akaratod, mint Demoszthenesznek, aki félszeg, dadogó volt s a világ első szónokává lett; legyen erős akaratod, mint Napóleonnak, aki a világ urává tette magát. Legyen erős akaratod és Magyarország erős, hatalmas, független lesz ... Ügy legyen! Felkérem ifjú kartársaimat székfoglaló értekezéseik felolvasására, s ezzel az 1910—11-iki iskolai évet megnyitom.
