Református Kollégium, Kolozsvár, 1909
8 A római katholicismus és protestantizmus a keresztyén sédnek két, egymástól különböző alakja, mely ugyanazon célokért küzd. t. i. azért, hogy a Krisztus evangéliuma legyen az emberi társadalom legfőbb törvénye. Azonban míg az előbbi oly viszonyok között fejlett ki és gyakorol ma is áldásos hatást, amelyek a külső, az intézményes, vagy mondjuk: fegyelmezés útján való vezetést nem nélkülözhetik: addig a protestantizmus az emberi, a keresztyén társadalom ama magasabb fejlettségi fokának eredménye, mely a külsőleg fegyelmező eszközök helyére az önfegyelmezést, az intézményes külső törvényesség és törvényszerűség helyére pedig az egyénnek az evangélium által határolt autonómiáját helyezte. A keresztyénség eme két, egymástól sok tekintetben ellentétes alkotása között fennálló különbségek igazi oka tehát a keresztyén társadalomban a fejlődés folyamán előállott tökéletesedésben található fel. A római katholicisnmsra épen oly szüksége volt a keresztyén társadalomnak a gyermekség és a serdülés korában, mint a gyermeknek és a serdülő ifjúnak a nevelő vezetésére. Csak mikor ennek gondos vezetése mellett eléri a szellemi, a lelki érettségnek kellő fokát: akkor lehet igazán olyan önjogú, aki sem magának, sem másnak szándékosan kárt nem okoz, aki életének legfőbb célját az emberi testvéri közösség amaz eszméjének szolgálatában találja fel, melyet Krisztus szavaival Isten országának nevezünk. Azok az alapelvek, melyek útján a protestántizmus eme magasabb fejlődési fokozatot szolgálta, előmozdította: az egyéniségnek teljes elismerése, az emberi abszolút tekintély kötelező érvényének elvetése és a szabad vizsgálódás biztosítása. Ez a három alapelv a reformáció eme két theologiai tantételéből fakad, t. i. i. egyedül az Isten kegyelméből, a Jézus Krisztusban vetett hit által idvezüliink és 2. a hitnek egyedüli szabályozója a szentírás, mint Isten kijelentése. Messze vezetne célunktól, ha a reformáció theologiai alapelveiből a társadalmi és politikai következtetéseket pontosan le akarnók vezetni és megmutatni, hogy a lelkiismereti, a társadalmi, a politikai s általában az egyéni szabadság, az alkotmányos kormányforma, s ebben a polgárok érvényesülése, a tudományos kutatás és vizsgálódás korlátlansága s ebből kifolyólag korunk nagy műveltsége s különösen technikai és gazdasági előhaladása mily összefüggésben vannak ama két princípiummal és viszont mennyire
