Református Kollégium, Kolozsvár, 1908
25 iránt nemcsak a tudományos körökben, hanem általánosságban mindenfelé mind több érdeklődés mutatkozik, a mi abból magyarázható, hogy a nevelés kérdésének fontossága mindenkinek szivén fekszik. Mindenki érzi és tudja, hogy a helyes és tudatos, a nemzeti szellemnek megfelelő nevelés alapja a jövő nemzedék fejlődésének, valamint egy virágzó kulturállamnak. Az állam, felekezetek, szerzetesrendek, társulatok, városok versenyeznek egymással abban, hogy iskoláikat a kor szellemének és követelményeinek niegfelelőleg alakítsák át. Mindenkit áthat az a hires mondás: A kié az ifjúság, azé a jövő ! A kor szellemének meg nem felelő iskola nem fogja teljesíteni hivatását és nem fog az élet ezer küzdelmével szemben helyt álló ifjakat nevelni. A nagy küzdelemben, mely az egyes nemzetek közt folyik és magában a nemzet kebelében, csak az az ifjúság fog helyt állani, mely az iskolában élesítette gondolkozását, jellemét fejlesztette és tudását értékes elemekkel gyarapította. 3. Üdvözlő beszéd. Tartotta 1909. jan. 17-én dr. Erdélyi Pál előljárósági tag. Kedves Tanár Úr! Viharvert, ősi collegiumunk elöljárósága és tanári kara nevében tanári székének ünnepélyes elfoglalása után örömmel és szeretettel üdvözlöm : legyen békesség a lelkében, szeretet a szívében, hogy áldás lehesen a munkáján ! Legyen áldás a munkáján, mert az nemzet építő munka és felelős érte magának és nemzetének. A jövendő reménysége és a nemzetnek jövendője, a fiatalság, a gyermek van a tanár kezére bízva, tehát ennek a bizalomnak egész emberséggel kell megfelelnie. Emberséges embernek azt tekinti népünk közönséges felfogása, akinek békesség lakozik lelkében és szeretet a szívében. Amaz kezesség arra, hogy társaival, emez kezesség arra, hogy tanítványaival össze tud forrni; mindkettő pedig arra kezesség, hogy nemes szenvedély ösztönzi választott pályáján és hogy nemes munka feslik ki keze alól. A régi világ tanítóinak ez a hármas eszménye lebegjen szeme előtt mindig és akkor már most megláthatja törekvéseinek nemes
