Református Kollégium, Kolozsvár, 1908
Í20 nyájunkkal szemben mindenkor tanúsítottál. Elkísértünk ut< lsó utadon mi, a kolozsvári református collegium elöljárósága, hogy le- rójjuk hálánkat azért a négy évtizeden át tartó lelkes munkálkodásért, melyet intézetünknek, hazánk és nemzetünk mivelődésének szenteltél s amelyet eléggé méltányolni alig-alig tudunk. Eljöttünk hozzád mi, volt tanítványaid, hogy megköszönjük neked azt a sohasem csökkenő szeretetet, melyet még akkor se vontál meg tőlünk, mikor az ifjúság könnyelmű pillanataiban érdemetlenek lettünk reá; hogy megköszönjük azokat a fáradtságot nem ismerő fáradozásaidat, melyeket lelkünk mivelése, tudásunk gazdagítása, ismereteink bővítése érdekében soh’sem szűntél meg kifejteni. Eljöttünk, hogy tegyük le lábaidhoz elismerésünk, hálánk, szeretetünk jeléül azt a koszorút, melyet az emberi kebel legszebb virágaiból kötöttünk számodra s amelyet Schweiz szabad földjén ringott bölcsődtől e sírig megtett utadon munkásságoddal oly nagyon kiérdemeltél. Nem születtél magyarnak, de a szabadság, a függetlenség levegőjét a Boden tó halmos partjain magadba szívtad s mikor magyarrá lettél, szived mélyéből gyűlöltél mindent, mi önállóságunknak, szabadságunknak, függetlenségünknek útjában állt. Költői lelked elleste a természet kiapadhatlan szépségeit, ecseted megörökítette az erdők lombsátorát, a mezők virágos takaróját, a patakok fodros hullámait, sziklás partjait; de most kiesett kezedből a teremtő ecset s az ég azúrja helyett a hideg sír sötét, fekete fátolya borul föléd. Kerested, kutattad a természetben a szépet, a fenségest, a magasztost, mert lelked hajtott, mert lelked óhajtotta, kívánta, szomjazta a művészet tiszta gyönyöreit s te híven áldoztál a művészet oltárain, szerényen, hivalkodás nélkül. Most, mikor a rejtélyes más-világ zordon kapujában az elszakadás percze közelget, mindnyájan érezzük, hogy „nem érez, aki érez szavakkal mondhatót“. Az a nehány könnycsepp, mely szemeinkből sirhantodra hull, a maga némaságával többet mond, mint amennyit ékes szavú szónok mondhatna felőled. De te távozol közülünk ! Itt hagysz minket! Isten veled ! Tanítványod, munkatársad, öreg barátod vesz búcsút tőled ... egy időre. Isten veled ! Találkozunk. A tanári karban a lefolyt tanévben a következő változások történtek.
