Református Kollégium, Kolozsvár, 1908

Adatok az év történetéhez.

A lefolyt 1908—9. tanévben nagy veszteségek érték intézetünket. Collegiumunk nagyérdemű tiszteletbeli főgondnoka, lécz- falvi és esztelneki Szacsvay Sándor 1908. okt. 7-én d. u. 2 órakor kolozsvári unio-utczai házában hosszú ideig tartott betegségben, áldásos életének 75-ik évében meghalt. — Nemcsak maga, hanem korábban atyja is, Szacsvay Zsigmond, egyik lelkes főgondnoka volt collegiumunknak. Az így mintegy örökségül nyert, nagy felelősséggel, de anyagi javadalommal nem járó tisztségben feladatát nemcsak a kormányzásban való lelkiismeretes részvétellel teljesítette, hanem növelte iskolánk erejét adományokkal és 1904. már- czius 28-án 4000 kor. alapítványt tett két szegénysorsu VII—Vili. o. tanuló segélyezésére. Fenkölt lelkű neje, szül. báró Wesselényi Jozéfa, kit 12 évvel korábban ragadott el a halál, 1896. július hó 17-én kelt végrendeletében, melyben jótékony czélokra közel 500 ezer koronát hagyományozott, collegiumunknak 40 ezer koronát hagyott közszükségletekre szolgáló alapítványul. A nejével egyenlő lelkületű nemes férj a jótékonyságban mindenütt a legelsők közt volt a vallást és magyar közmivelödést támogató adományaival. Ágyalapítványt tett a kolozsvári ref. szeretetháznál is. Ördögkereszt- úron ref. templomot és iskolát építtetett s a kolozsvári monostoriúti ref. templom építésére 20 ezer koronát adományozott. Egész hosszú életében lelkén viselte a vallás, erkölcs, tudomány és köz- mivelődés emelését; lelkén viselte a magyarság erősítését Magyar- ország önállóságát és függetlenségét biztosítni törekvők táborában. Kerülte ugyan a zajjal és izgalmakkal járó nyilvános csatázást, de tápláló gyümölcsöket termő cselekedetekkel, önzetlen áldozatokXIV.