Református Kollégium, Kolozsvár, 1908
XIII. Iskolai évet bezáró ima. Irta és 1909. június 20-án elmondotta Tárkányi György vallástanár. Nem szunnyad és el nem fárad a te kegyelmes gondviselésed felettünk, Istenünk, jó Atyánk a mennyben! Minden reggel megújul mirajtunk s egy napról a másra, egyik esztendőről a másikra vezérel bennünket. Kegyelmedből ismét végére jutottunk földi vándorutunkon egy esztendő fáradságos, küzdelmes munkájának. Elpihentek fáradalmai, elültek gondjai és mi letörülve arczunkról a verejtékgyöngyöket, a pihenés csendjének, békéjének im első perczeit neked szenteljük, szemeinket egedre függesztjük, ahonnan jött nekünk a segedelem, és gyermeki alázattal meghajolva előtted, áldozunk neked a hálaadás áldozatával. És szólunk a mi lelkűnkben : „Áldjad, én lelkem, az urat és meg ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Áldjad, lelkünk, az Urat, mert hozzá esedeztünk, mondván : Atyánk, mutasd meg a te kegyelmedet és adjad nekünk a te áldásodat.“ És te meghallgattál minket, egy áldásteljes évvel újólag meghosszabbítád életünk; jóságodtól jött béke, öröm ; tied hálánk dicséretünk. Te meghallgattál, jó Atyánk, minket, megáldottad a mi bejövetelünket és kimenetelünket, rajtunk volt jó kedved, erősségünk voltál erőtlenségünkben, árnyék a hőségben, jó pásztorunk voltál nekünk, aki hüs források mellett legeltettél minket, a te meződnek juhait, mintegy gyönyörűséges füves helyen. Hadd szólunk azért lelkűnkben : „Azúrnak napja ez! Jöjjetek, 8
