Református Kollégium, Kolozsvár, 1907
15 a merész álmokat álmodozó gyermek József, a ki erkölcsi tisztasága megőrzésével valóra is váltja merész álmait: a nyájáért, juhaiért oroszlánokkal viaskodó pásztorfiu, Dávid, aki megedzvén erejét, nemzete becsületének lesz megmentője; a hazája romlásán kesergő Jeremiás; a szigorú erkölcspredikátor Keresztelő János és a lángbuzgalmu Pál apostol, aki egymaga többet tett az evangélium terjesztésén, mint apostol társai összesen. És hogy a legnagyobbat említsem, aki legutolsó volt, de a legelső mégis, lehet-é fényesebb, fenségesebb eszménykép, mint az Ur Jézus Krisztus, aki gyermekkorában engedelmes szüleinek és így növekedik kedvességben Isten és ember előtt, akinek egész élete a szeretet muukája, aki fénylő tükör, melyben az Isten és emberszeretet tökéletes eszményképe tükröződik vissza. Nem egyszer hallom, hogy a mai ifjú nemzedék nem tud lelkesülni az eszményekért, hogy csak élvezni akar és érvényesülni a világban minden áron. A nagyobrész élete hasonlít a Jordán folyóhoz, amely mint játszi, vidám gyermek tőr elő a Hermon hegységből és az undorító Holt tengerben végzi pályafutását. Vajha ne így lenne veletek. Vajha választanátok nemes, igaz eszményképeket és vajha tudnátok őket életetekben megvalósítani. És ha megvalósítottátok, akkor szép, ideális lesz a ti ifjúságotok. Többet mondok, megörzitek az örök, szép ifjúságot, mert az ideálok örök ifjúságban tartanak. És ha a legfényesebb ideált, az Ur Jézus Krisztust követitek, ő ad erőt is nektek, hogy eszményképeteket megvalósítsátok. Vajha megismernétek és ha megismertétek e fenséges eszményképet, vajha láttatnék meg a reformáció áldása rajtatok, bennetek és általatok anyaszentegy- házunkon, a melynek ti legdrágább kincsei, ékességei, reménységei vagytok. Vajha ne csalódna bennetek!
