Református Kollégium, Kolozsvár, 1907
121 dr. Nagy Ede ügyvéd (Berettyóújfalu), dr. Grósz Lajos ügyvéd (Belényes), dr. Haas Ottó kórházi orvos (Segesvár), dr. Székely Géza, dr. Kontesweller Károly gyógyszerész (Fogaras), Kiss Zoltán körjegyző (Meregyó), Losonczy János körjegyző (Marosvécse), dr. Mairovitz Adolf fakereskedő (MáriaRadna), dr. Molnár János máv. hivatalnok (Budapest), dr. Németh Dezső ügyvéd (Bethlen) és dr. Perl Félix orvos. Junius 30-án 30 éves érettségizettek tartottak találkozót a régi collegiuni auditóriumában. Jelenvoltak: Barcsi József ref. főgymn. tanár (Pápa), Császár Ferenc birtokos (Dés), dr. Farnos Dezső ref. coll. tanár (Nagyenyed), Geltsch Lajos máv. főellenőr, dr. Hőgyes Ferenc gyermekorvos (Budapest), dr. Nuricsán József gazd. acad. tanár (Magyaróvár), dr. Pánczél Zsigmond jbiró (Facset), dr. Schul Albert orvos (Fogaras), Szarvady József birtokos (Csákigorbó). Kiviilők, mint a VII. osztályig volt osztálytársak megjelentek: Bálint István törvsz. irodatiszt, Kovács Béla birtokos (Szászfenes) és Vincze Ferenc áll. el. iskolai igazgatótanító (Kalotaszentkirály). A találkozás és hálájuk emlékére elhatározták, hogy a 300 éves collegium volt tanítványai alapítványának gyarapításához 400 koronával járulnak, mely összegből 200 koronát az igazgatóhoz le is fizettek. Érdekes jelenete volt e találkozásnak, hogy előleges megállapodás alapján mindenikük felolvasta életének eddigi lefolyását.— Az érettségi találkozók nem jelentőség nélkül való események a tanintézetek életében. A múltra való emlékezés és a jelen számbavétele tanulságos és becses gondolatokat keltenek s a jelenre megnyugvást, a jövőre tápláló erőt nyújtanak. Akik az élet küzdelmes árjaiból megtartva magukat megjelennek a találkozón, azokat a számbavétel reávezeti, hogy necsak azokra nézzenek, kiknek az övéknél magasabb rang és jobb mód jutott osztályrészül, hanem hogy Horatius philosophiajával nézzenek a kedvezőtlenebb helyzetben levők nagyobb számára is s mihelyt nézzük Horatiussal a szegényebbek sokkal nagyobb számát, a magunk sorsával és helyzetével könnyebben megelégszünk. Az emlékezés és számbavétel nemesítőleg, buzdítólag hat a találkozókra és tanárokra is, de lelkesítő példakép áll az intézet jelen növendékeire is. Aztán állandóan táplálja az intézethez való ragaszkodás és szeretet érzetét úgy, hogy a hála tettekben nyer kifejezést. A rövid emberi életben minden évnek nagy jelentősége van