Református Kollégium, Kolozsvár, 1906
XXV nemzedékekre kiható tervezéssel szilárd, magyar nemzeti alapon épül. Ilyen alkotásnak tekinti intézetünk tanári testületé az ünnepelt református kollégiumot. Úgy emelkedik ki előttünk a magyar közművelődés talajából ez az intézmény, mint a legtisztább erkölcsi- ség, az erős jellemképzés, az önzetlen hazaszeretet, a tudományos munkásság világító oszlopa, amely nemcsak fényét veti messze, hanem a láthatatlan sugarak ismeretlen hullámainak természetével ott dolgozik százezrek •lelkében és átalakul a nemzeti életerő energiájává! És midőn intézetünk visszatekint a kollégium évszázados messze múltjába és látja, hogy a gondos, kitűnő kertészek miként neveltek a zsenge csirából életerős, terebélyes koronájú fát, törzset ; akkor az édes magyar haza iránt való közös munkálkodásunk gondolatkörében a hála, a legteljesebb elismerés érzéseitől áthatva áll meg ama nagy férfiak dicső emléke előtt, akiket ez a kollégium a nemzeti közéletnek nevelt; akiknek emlékezete bennünket a legnemesebb munkára buzdított. Egyszersmind a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel, a legmelegebb kartársi érzülettel üdvözli e kollégium érdemes tanártestületét, buzgó Elöljáróságát, kéri a Gondviselést, hogy terjessze ki jövőre is bőséges áldását. Isten éltesse e kollégium Elöljáróságát és tanári testületét! Pallós Albert. Méltóságos Főgondnok Úr! Mélyen tisztett közönség! A kor beszéljen az egyéneknek az intézményeknek az életéről. Mindig tiszteletet ébreszt és fokozódik ez a tisztelet, ha nem hanyatló erőre és nem is múlandóságra, hanem új életre és erősen buzgó élő forrásra mutat és a jövő iránt reményt fakaszt lelkűnkben. A mai ünnep a kolozsvári ref. főgymnasium háromszázados évfordulójának az ünnepe, amely életerőt és a magyar nemzeti kultúra erősen buzgó élőforrását magában rejtő múltról beszél. Azért is az öröm — mondhatni országszerte — ünnepi áhítattal tölti el lelkünket és most, e mai nagy évfordulót, a jövőbe vetett hit ünnepévé avatja. És — valljuk meg őszintén, hogy ennek az élő hitnek a fakasztása alkalmasabb időben, mint most, nem is történhetett volna, ebben a nem sok örömet nyújtó jelenben. Hinnünk kell, hogy él még a magyarok Istene ! Küzdelmekben nehéz időkben és ugyancsak küzdelmes jövőre, a milyen erős és meg nem dönthető
