Református Kollégium, Kolozsvár, 1906

Iskolai évet megnyitó ima.

Irta és 1907. szept. 6-án elmondotta Tarkanyi György vallástanár.

Munkánk kezdetén téged keres lelkünk, aggódó és remélő szivvel hozzád tekintünk fel a jövendő bizonytalanságai között, mi Urunk, Istenünk, sorsunk intézője, életünk bölcs gondviselője, Atyánk az Ur Jézus Krisztus által.

Felemeljük szemeinket a hegyekre, a honnan jő számunkra a segedelem. Hozzád emeljük fel szivünket és esdő szavunkat, a ki változatlan fényesen és dicsőségben trónolsz az egymást felváltó nemzedékek felett, melyeket létre hívsz s az élet lehelletével megajándékozol, hogy betöltve itt a földön rendeltetésüket, helyüket újaknak adják át ismét. Az élet rohanó árjából megingathatatlan kőszikla gyanánt emelkedik ki a te neved, a melyet bizalommal ölelhetnek át hitünk karjai. Az ég és a föld elmúlnak, de a te irgalmasságod nem távozik el tőlünk, te jó Atyánk maradsz mindvégig, a kinek szereteted forrása kiapadhatatlan, és szakadatlan áradatban ontja áldásait földünkre, hogy beteljék az a te jóvoltod gazdagságával. Annak okáért hozzád, egyedül hozzád vágyik és nálad keres oltalmat és menedéket a mi szivünk.

Nálad keresünk menedéket, benned vetjük bizodalmunkat, reménységünket, szivünk teljességéből hozzád esedezünk, hogy megtartsál, megsegíts és megáldj minket, oh menynek és földnek Istene, a mikor ime a munkanapok hosszú sorozatát kezdjük a mai nappal. Oh légy segítségül minekünk; illesd meg szivünket, világosítsd fel értelmünket, szenteld meg akaratunkat, hogy jó kedvvel, ürömmel vessük a munkára kezeinket és legyünk hivek, kitartók a ránk bízottak elvégzésében.

A te szent fiad tanította, hogy munkálkodnunk kell, mielőtt eljönne a nagy éjszaka és nemcsak tanította, de szentséges életé-